Szabadulásunk után, ha megfogadjuk Ralof vagy Hadvar (döntésünktől függően) tanácsát, akkor egy kis természetjárás után Riverwoodban kötünk ki. Persze a legtöbb kalandor előbb kifosztja a közeli bányát, és leöli a bent sumákoló banditákat, de az egy másik történet.

Riverwood egy közepes falu Skyrim déli részén, a Fehér folyó (White River) partján, közel a Cyrodiili határhoz. A település aránylag csendesen éli mindennapjait, kevés idegen fordul meg arrafelé. Annál több rabló, bandita és egyéb haramia, amelyet a lakók egyre kevésbé bírnak már elviselni. A faluban van kovácsműhely (ha fejleszteni akarjuk a felszerelésünket), van fűrésztelep (ha dolgozni akarunk), van egy kisebb helyi vegyeskereskedés (Riverwood Traders) és persze az elmaradhatatlan kocsma, a Fogadó az Alvó Óriáshoz (Sleeping Giant Inn). Ezen kívül van istálló, ami azért is remek, mert az innen induló karavánokkal bármikor tovább állhatunk a nagyobb városokba.

 

The Golden Claw

Érkezésünk után - ahogy illik - felkeresünk minden házat, minden bódét, minden kis zugot, és visszük ami mozdítható. Amit nem sikerül nappa, azért visszajövünk este. Tiszta sor. Miután zsebeink rogyásig tele, az amúgy értéktelen vackokkal, úgy döntünk, ideje eladni ezeket. Betérünk hát Lucan Valeriushoz, a helyi vegyesbolt vezetőjéhez. Lucan kedves ember, a hugával együtt vezeti a boltot, és miközben adjuk el neki - a többek között tőle is - lopott árukat, elmeséli, hogy nagy bánat nyomja a szívét. A környéket terrorizáló banditák őt sem kímélték, és ellopták család legféltettebb kincsét, az Arany Karmot (Golden Claw). Mivel a falu lakói félnek a rablóktól, így nincs, aki visszaszerezze. Mi lenne ha?

Igent mondunk, jó pénzért bármit visszaszerzünk. Lucan megörül, és megkéri Camillat, a hugit, hogy kísérjen el minket a város határáig, és mutassa meg, merre mentek a banditák.

Követjük az útbaigazítást, és hamarosan megérkezünk Bleak Falls Barrowba. A barlang bejáratnál két-három őrszem áll, akik egy eltűnt Sötét Elfről beszélnek. Pechünkre, az Arany Karom nála van, így nem ússzuk meg, hogy belépjünk az ősi tárnákba. Rövid időn belül - és persze apró harcok után - megérkezünk egy részhez, ahol az orrunk hegyéig sem látunk a pókhálóktól. Természetesen ahol pókháló feszül, ott van pók is, ezért talán nem ér minket meglepetésként, amikor egy hatalmas Frostbite pók ugrik a nyakunkba. Miután lekaszaboltuk, a pókhálók sűrűjében megtaláljuk a korábban említett Sötét Elfet, Arvelt. Elkérnénk tőle a Karmot, de szerencsétlen mozdulni sem tud. Kiszabadítjuk a pókhálóból...

...erre az meg elszalad. Majd hülye lesz átadni a Karmot, hogy aztan visszavigyük Luciannak. Fogalma sincs senkinek, mekkora kincs ez, és valójában mire való. A történet ezen pontján a mesélő utánarohant az Elfnek, és úgy vágta hátba egy kétkezes acélkarddal, hogy szerencsétlen annyit sem mondott, fapapucs. A hullájból megszerezzük a Karmot, de a menekülés közben észre sem vettük, hogy valami sírkamra szerűségbe futottunk, és a helyi előhalott lakók ezt nem veszik jó néven. Jópár Draugr (ilyen élőhalott zombi/csonti izék) mászik elő, és támad ránk. Lemészároljuk őket, és haladunk előre a kripták között, míg nem meg nem érkezünk egy zárt ajtóhoz.

Az ajtó nyitásának kulcsa a Karom, illetve az arra vésett jelek és azok sorrendje. Miután az ajtó mellett található szimbólumokat beállítjuk ennek megfelelően, és meghúzzuk a kart, mehetünk tovább. Rossz sorrend esetében apró akupunktúrás kezelés elé nézünk.

Az ajtó túloldalán egy hatalmas terem van, közepén egy koporsóval, kincsesládával és egyéb finomsággal. A hátsó részén pedig egy hatalmas fal fogad, furcsa írással a felszínén. Ahogy közelebb lépünk a falhoz, az írás kezd értelmet nyerni, majd hirtelen ráébredünk: új Sárkányüvöltést tanultunk. Az írás eltűnik, majd abban a pillanatban a koporsóból a hely őrzője lép elő, és támad ránk.

Öljük meg és fosszuk ki a termet, szép kincseket rejt, többek között egy Sárkánykövet (ez később még kell egy másik küldetés kapcsán Whiterunban, szóval nem elkótyavetyélni!). A kijutásban egy ajtónyitó állvány segít, amely használata után ismét a szabad ég alatt találjuk magunkat. Vigyük vissza a Karmot Lucannak, aki nagyon örül, és nem elég hogy 400 aranyat fizet mindezért, meg rakás használati tárggyal leszünk gazdagabbak.

 

Szerelmi háromszög

Az egész ott kezdődik, hogy az Arany Karom visszaszerzése után éppen búcsúznánk a kereskedő testvérpártól, amikor megérkezik egy Erdei ell, Faendal. Mielőtt bármit is tehetnénk, félrehív és egy nagy szívességre kér. Szerelmes ugyanis Camillába, - és talán a csaj is viszonozza ezt -, de van egy harmadik személy is, aki szintén szerelmes belé, és ez kellőképpen bekavar a képbe. És itt jövünk mi. Oldjuk meg! Ad egy ál szerelmes levelet, és megkér, hogy adjuk oda Camillának, de mondjuk azt, hogy Sven küldte. Mivel Camilla időközben eltűnt valamerre, úgy döntünk, hogy a levél ráér, előbb iszunk.

Betérünk hát a "Fogadó az alvó óriáshoz" nevű helyi kulturális intézménybe, művelődni. A pultnál ülünk, amikor már korábban emlegetett Sven, a helyi Északi bárd belekezd a műsorába. Jól játszik a lantján, jól énekel, a Skyrimi X-Faktorban a helye. A műsora után gratulálunk neki, és meghívjuk egy sörre. Beszélgetés közben kiderül, hogy nagy bajság van. Szerelmes egy lányba, de nem tudja mi tévő legyen, mert van egy harmadik fél is a sztoriban, egy Erdei elf. Közöljük vele, hogy tisztában vagyunk a love story részleteivel, épp most kért meg valami zsiványságra minket az elf. Sven villámgyorsan kapcsol, és megfordítja a csapdát. Ő is ír egy ál levelet, és megkér minket, hogy adjuk oda Camillának, és mondjuk azt, hogy az elf írta.

Innentől kezdve rajtunk múlik, kinek az ál szerelmes levelét adjuk oda a huginak. Akárhogy is döntünk, az egyik fél elveszti esélyét a lánynál, míg a másik közelkerül a végső célhoz. Jól gondoljuk meg, mert akinek kedvezünk, az a későbbiek akár társnak is szegődhet mellénk kalandjaink során. (mi az Északinak kedveztünk, mégis csak jobb egy bárd éneke a kalandok során, mint bármilyen gnóm...izé woodelf...)

Megosztás

 

 

 

 


Az oldalon található cikkek, ismertetők © The Elder Scrolls HQ | www.elderscrolls.hu © gumininja HQ 2005 - 2015.
The Elder Scrolls Online © 2013 ZeniMax Media Inc | The Elder Scrolls(TM) © Bethesda Softworks LLC, a ZeniMax Media company.