Picit nagy volt a csend mostanság, de hát a szeptember már csak ilyen. Megtörve ezt az eseménytelen időszakot - még a holnapi UPDATE 4 előtt - ismét kérdezz-felelek napot tartott a Zenimax Online Studios stábja a redditen. Ezúttal a The Elder Scrolls Online írói stábja vonult fel, és válaszolt jobbnál jobb kérdésekre. Jöttek kérdések és válaszok a már meglévő történetekről, szereplőkről, kedvenc helyekről, de természetesen szóba kerültek a jövőt érintő, várható tartalmakkal kapcsolatos kérdések is. Az esemény a múlt héten történt, de csak mostanra sikerült összevadászni a lényegesebb információkat. A holnap érkező negyedik tartalmi frissítés közben legalább lesz mit olvasgatni :)

Először is az írói stáb tagjai:

• Wynne McLaughlin – Lead Writer
• Lawrence Schick – Lead Loremaster
• Michael Zenke – Senior Writer/Designer
• Rob Chestney – Senior Writer/Designer
• Bill Slavicsek – Senior Writer/Designer
• Rebecca Harwick – Writer/Designer
• Zach Bush – Writer/Designer
• Leamon Tuttle – Content Designer
• Allison Berryman – Web Content Writer

Először következzen az ESO egyik legnagyobb rejtélye. Avagy, hogyan kerültek az Orkok a Redguardok és a Bretonok mellé, hiszen korábban e két nemzet volt az, akik kis híján teljesen kiirtották az Ork népet.

A válasz egyszerű: “a szükség nagy úr”.

Breton szempontból a dolog úgy néz ki, hogy Emericnek hozzá kellett volna mennie Shornhelm királyának, Ransernek a lányához, Rayellehez. Ő azonban meggondolta magát az utolsó pillanatban, és inkább Sentinel királynéját, a Redguard Marayát választotta. Két okból is. Az egyik, mert Maraya gyönyörű volt, és kevés férfi tudott neki ellenállni. A másik, hogy a friggyel sikerült High Rock és Hammerfell között megerősíteni és szorosabbá tenni a kereskedelmi együttműködést.

Ahogy az lenni szokott, a hoppon maradt ara apja nem nézte ezt jó szemmel, és akkor még finoman fogalmaztunk. Ranser nem sokkal később bosszúból a lánya becsületén esett foltért megtámadta Stormhavent. Összeszedte az összes zsoldost, csavargót, fosztogatót az északi hegyekből és pusztáról, majd ezzel a szedett-vedett hordával úgy megindult, hogy Wayrest kapujáig meg sem állt.

Emeric nagy bajban volt, mert a serege nem volt elég erős az offenzíva feltartóztatásához, a Redguard “rokonság” pedig elég messze volt ahhoz, hogy segítsen. Serege, a Lion Guard erejéből épp’ csak annyira futotta, hogy feltartóztatta a támadókat Wayrest kapujánál, nyerve egy kis időt.

Amíg az ostrom zajlott, Emeric összetrombitálta a környező Breton tartományok uralkodóit és rávette őket, hogy egységesen lépjenek fel a támadók ellen. Az ötlet eleve győzelemre volt ítélve, mert bármilyen súrlódások is voltak korábban a kiskirályok között (bár volt, aki hagyta volna porig rombolni Wayrestet), senki sem akarta, hogy a leggazdagabb város, a kereskedelmi központ a Pusztai Népek (Reachmen) áldozatává váljon. Ezzel megalakult a Daggerfalli Szövetség.

Kezdetben Ranser és a város mellett tanyát vert inváziós serege jól tartotta magát a Szövetség haderői ellen. Képzett és sokat látott zsoldosai felvették a harcot a városból kitámadó Lion Guarddal és a városon kívülről érkező felmentő seregekkel szemben is helytálltak. Nem sokkal később azonban megjöttek a „rokonok”, vagyis a tengeren átkelve megérkezett a várva várt Redguard felmentő hadsereg, amely erősítés alapjaiban fordította meg a szituációt.

Ranser jobbnak látta, ha feladja a bosszúhadjáratát és visszavonul a saját tartományába, Shornhelmbe. Nem kicsit volt meglepve, amikor hazatérve látta, hogy a tartomány és a fővárosa lángokban áll. Kurog gro-Bagrakh Ork király ugyanis beszállt a buliba – persze nem véletlenül -, és porig rombolta Ranser otthonát. Az egyik oldalról a Breton “kalapács, a másik oldalról az Ork “üllő” közé szorult inváziós sereget teljesen megsemmisítették. Ranser csak az utolsó pillanatban jött rá, hogy amíg ő Wayrestet ostromolta, addig Emeric követet küldött a száműzött Orkok vezetőjéhez, Wrothgar hegyeibe. Megígérte nekik, hogy ha segítenek elpusztítani Shornhelmt, akkor az Orkok visszatérhetnek Wrothgar tartományba, és az ősi fővárosukba, Orsiniumba.

Nem kellett kétszer mondani. Az Orkok először teljesen kifosztották Rivenspiret, majd elindultak Shornhelm irányába. Élénken élt még az Orkokban a keserű, 135 évvel ezelőtti esemény, amikor a Shornhelmi Bretonok lerombolták Orsiniumot és elűzték őket az otthonaikból. Eljött az idő, hogy visszavágjanak a múltért. Hatványozottan.

Az invázió végeztével az Orkok visszakapták Wrothgart, és vele Orisiniumot. Hozzá kell tenni, hogy az Orkok egy pontot beleerőszakoltak a szerződésbe, amelyre Emeric kénytelen volt rábólintani. E pont szerint TILOS Redguard vagy Breton hadseregnek állomásoznia Wrothgarban, legyen szó bármilyen minőségű és mennyiségű seregről. Ne higgye bárki is, hogy akár egy percig is megbíztak az Orkok a Redguardok és a Bretonok szavában, mert nem.

Viszont szükségük volt arra, hogy visszakapják a fővárosukat, és nyugodtan újjá tudják építeni.Csak ez a cél lebegett a szemük előtt attól a perctől kezdve, ahogy Emeric követe felkereste őket. Tisztában voltak vele, hogy pont a mostani szövetségesek fosztották ki és rombolták porig a múltban. Sejtették, de leginkább csak remélték, hogy most nem kell ettől tartani, hiszen a Redguard és a Breton főbb erők a Reachmen invázió után elindultak Cyrodiilba harcolni a Trónért, Orsinium így nem volt veszélyben. Most nem.

Bővebben majd a hamarosan érkező Wrothgart is felvonultató tartalmi frissítésből fogunk megtudni.

További érdekességek, ömlesztve, rendszer nélkül:

A Hirelingek által küldött nyersanyagokhoz kapcsolódó mini történetek, levelek, vicces és kevésbé vicces sztorik ötlete először Paul Sage (ESO kreatív igazgatója) fejében fogalmazódtak meg. Aztán az ötletet tett követte. Wynne McLaughlin, az írói stáb vezére kitalált egy példa karaktert/személyt, annak személyiségét és főbb jellemzőit, majd tovább küldte az írói stábnak, hogy hajrá, akkor jöhetnek a sztorik. Onnan nem volt megállás. Újabb és újabb karakterek születtek, sajátos stílusban és egyedi történetekkel.

Feltűnően sok az élőholt és egyéb démoni személy és/vagy ellenfél a játékban. Ez nem véletlen. Bár minden területnek és személynek megvan a saját története, azt azért ne felejtsük el, hogy a Planemeld (Nirn összemosása Coldharbourral) eseményei miatt a két világot elválasztó védelmi réteg, a “fal” nagyon meggyengült és helyenként le is omlott. A fő sztori eseményei után játszódó történetekben pedig azért találhatunk még mindig sok élőholtat, mert nem volt még idő a korábbi helyzet visszaállítására, még mindig annak a következményeit nyögjük.

Az írók nagy része az Oblivion környékén ismerte meg a TES sorozatot és a kapcsolódó univerzumot. De ezek csak az alapok voltak. Amikor csatlakoztak a Zenimax Online Studioshoz, hirtelen annyi információval halmozták el őket – főleg a történelmet és a háttértörténeteket illetően -, hogy ha nincs Lawrence Shick, a TES történelem két lábon járó lexikonja és mesélője, akkor belefulladtak volna a kapott anyagba, annyira részletes és gazdag a TES világa.

A Skyrimban látott sötét és kegyetlen Thalmor ideológia és felfogás megmutatta, hogy mi történt volna már a Második Érában akkor, ha Ayrenn és a terve elbukik. Amíg a Királynő segíteni és óvni akarta a “fiatal emberi népet” abban, hogy újabb hibákat kövessenek el Tamrieli uralkodásuk alatt, addig a Negyedik Érában megismert Thalmor és Aldmeri Dominion már szabályos hajtóvadászatot hirdetett ellenük, és az általuk képviselt értékek ellen. Ayrenn Thalmorja csak egy eszköz a Királynő kezében (ezzel irányítja a Dominiont), egészen más, mint a későbbi korok hasonló nevű szervezete. A belső körökbe is csak saját, megbízható embereit ültette, pont azért, hogy biztos legyen abban, ha kell, akkor végre tudják hajtani a feladatokat. Ennek a belső körnek a tagja a Bosmer és a Khajiit vezető/király is. A Thalmor többi tagjaiban - akik nem tartoznak a belső körhöz - már nem bízik annyira, azok “csak” tagok, nem bizalmasok.

A játék fejlesztése során minden fejlesztői csoport kapott egy-egy írót, és az adott tartalmat közösen, együtt dolgozva alakították ki. Az írók kitalálták a sztorikat, dialógusokat, a tervezők összeállították a jeleneteket, mozdulatokat, helyszíneket, majd után ezeket egybegyúrták egy eseménnyé. Aztán, amikor ezek megvoltak, a fejlesztői csoportok vezetői egyeztettek, és ellenőrizték, majd szinkronizálták az egyes történetet és eseményt, hogy a folytonosság és a következetesség meglegyen a világban. Ha ez megvolt, akkor jött a két főguru (Lawrence és Wynne) akik az így összerakott teljes területet átnézték és meózták, hogy mind technikai, mind írói és mind történet/lore szempontjából is rendben legyen.

Nagyon nagy az esély arra, hogy Sheogorath barátunk, kedvenc őrült Hercegünk visszatér még. Hiába, nem az a tipikus otthon ülő típus az öreg.

A Tribulnalban (TES III. kieg) látott hatalmas Mournhold és az ESO-ban látott “kisebb” Mournhold közötti különbség nem véletlen. Az eredeti Mournholdot még az Első Éra végén porig rombolta Mehrunes Dagon, így amit most látunk az ESO-ban, az az újra felépített, helyreállított város. Az igazi nagy megapolisz - amit később látunk majd a Tribunalban -, az majd csak akkor lesz megépítetve Almalexia parancsára, amikor Tiber Septim a hatalma csúcsára ér, és ezt a hatalmat, “csillogást” ellensúlyozni akarja Dunmer őfelsége valamivel.

Murkmire megérkezésével nagyon sok kérdés tisztázva lesz az Argóniai fajjal kapcsolatban, de ugyanannyi új kérdés is fel fog merülni. Mai napig nem tisztázott, hogyan lesz egy Argóniai nőnemű vagy hím. Vajon igaz e az, hogy nem nélkül született Argóniaiak a Hist Fának köszönhetően lesznek később nőneműek vagy hímek? Kapunk rá választ a Murkmire zóna érkezésével. Nem is egyet…. Mert az Argóniai nép fura egy nép, azt meg kell hagyni.

Pyandonea (a Tengeri Elfek, vagyis a Maormer nép hazája) nagyon jó ötletnek tűnik egy később érkező új Adventure Zóna helyszínének. Elf kalózok Tamriel déli partjainál? Ide velük most!

Lawrence sejtelmesen megjegyezte, hogy nagyon úgy fest, a Sload nép (Tamriel “Huttjai”, ahogy Wynne jellemezte őket) is tiszteletét teszi később a játékban, hiszen hozzátartoznak ők is Tamrielhez. Sőt, a tervek szerint már a premierkor is szerepeltek volna, de sajnos ez a terv később megváltozott, a szereplésüket elhalasztották. Nos, ami késik nem múlik.

A Hó Elfek (Snow Elves) az ESO időszakában ugyanolyan mesebeli lények az Északi emberek mondáiból, mint a sárkányok. Az oké, hogy mi, a játékosok tudjuk, hogy nagyon is valódiak és fogunk még velük pár ezer évvel később találkozni, de Tamriel e korai szakaszában nem fognak szerepelni.

Játszható fajként nem, de hamarosan érkeznek a Senche-tiger mountok/hátasok. Emellett még Elsweyrbe is visszatérünk hamarosan, egy kiegészítő erejéig minimum.

Mindig is sejtettük, hogy Malacath azért olyan mérges és dühös, mert Sanguine és Sheogorath sosem hívja meg őt az általuk szervezett méltán népszerű és kellően kaotikus házibuliba. Csak egyszer kerülne fel a vendéglistára. -  Na jó, mindez csak vicc, még mielőtt valaki… :)

Be lesz mutatva/el lesz mesélve az ESO-ban, hogy alakult meg a Pengék (Blades) szervezet az egykori Dragonguard romjaiból. Sztoriban, vagy csak könyvben, esetleg kiegészítő formájában? Még nem tudni. Az biztos, hogy legendák szólnak egy kalandozó lovagokból álló csoportról, akiket egy bizonyos Renald lovag vezetett, és akik felesküdtek arra, hogy megvédik Tamrielt a gonosztól és közben megkeresik a Sárkányvérűt az Interregnum időszakában. Esélyes, hogy vissza fog köszönni a dolog az ESO-ban, ahogy sikerül megtalálni a megfelelő módot és/vagy helyszínt. Viszont, az Akaviri témakörhöz (már pedig a Dragonguardok onnan származnak eredetileg) nem feltétlen szeretnének hozzányúlni az ESO fejlesztői a Bethesda előtt (lévén, hogy a TES VI. lehetséges helyszínei között nagyon esélyes Akavir, a szomszédos kontinens). Nem egyszerű a dolog, na!

Mindig elfelejtik azok, akik gyerek NPC-ket szeretnétek látni a játékban, hogy vannak. Hol? Hogy-hogy hol? És az Argóniai tojások?

A főküldetés vége felé, amikor már a legtöbb társunkat megmentettük és velük együtt kalandozunk, akkor bizony elég sokszor néhol komoly, néhol vicces, néhol intrikus és néhol sértő párbeszédek hangzanak el Abnur és a társaság többi tagja között. Az öreg stílusát nagyon sokan megkedvelték, és a legjobb beszólások is szinte kivétel nélkül hozzá köthetőek. Ezeket a párbeszédeket, kommenteket és “egy sorosokat” a Mass Effect - szintén zseniális - sorozat ihlette, ahol szintén be nem áll a karakterek szája, ha épp nem harcolnak. Hozzá kell tenni, hogy azokat a jeleneteket, amikor a csapat együtt van (Abnur, Lyris és Sai), azokat egy időben vették fel a szinkronstúdióban, mind a három színész részvételével. A legjobb döntés volt ez, mint kiderült, nagyon jól működött a „kémia” a csapaton belül, élmény volt minden perc.

Az egyes Frakciók (nem annyira) titkos ügynökei és maguk a szervezetek (Hidden Armigers, Ring of Daggers, Eyes of the Queen) vissza fognak még térni a későbbi sztorik folyamán.

Lawrence Schick, az ESO mesélője folyamatosan tartja a kapcsolatot Kurt Kuhlmann és Bruce Nesmith párossal, akik a TES sorozatért felelnek. Az a Bethesda Games Studios döntése lesz, hogy az ESO-ból milyen utalások vagy történetek kerülnek bele majd a következő TES VI. részébe.

Fel fognak bukkanni újabb információk a Dwemerekkel kapcsolatban, de mivel egy elég bonyolult és nehezen érthető fajról van szó, nem sok jóra lehet számítani. Mindenesetre Kireth és Raynor folytatja a kutatásait és újabb infókra bukkannak majd. Tegyük hozzá, hogy az a tudás, amellyel az ESO korabeli lakosok rendelkeztek a Dwemerekkel kapcsolatban teljesen hibás vagy rendkívül hiányos volt, vagyis amit megismerünk (játékosként) a kutatásokból és könyvekből, azt később, pár ezer év múlva a jelenben (értsd, a következő TES részben) akár meg is lehet cáfolni.

A sztorikban folyamatosan felbukkanó/visszatérő karakterek (Ayrenn, Cadwell, stb.) történetét, párbeszédeit mindig azonos ember írta, hogy ne legyen eltérés a stílusokban.

Amikor kiderült, hogy John Cleese szabad, és beszállhat a projektbe, akkor az írók átdolgozták Cadwellt egy picit és úgy írták meg a karaktert és annak a szövegeit, hogy figyelembe vették John Cleese stílusát, jellegzetességeit, erősségeit, színészi jellemzőit. Nem volt nehéz dolga Wynne McLaughlinnak, hiszen hatalmas Monty Python és Fawlty Tower (itthon Waczak Szálló néven ismert) rajongó. Fel is tűnt a hangrendezőnek a későbbi szinkronstúdiós felvételek során, hogy Cadwell szövegeit olyan természetesen adja elő John Cleese, mintha direkt neki íródtak volna.

A pusztai népek (Reachman) közül nem mindenki Daedra imádó fosztogató barbár, akik falvakat gyújtogatnak és nőket erőszakolnak kaján vigyorral az orcájukon. Ha meghívnánk őket vendégségbe, majd étellel, itallal kínálnánk őket és kedvesen viszonyulnánk hozzájuk, akkor feltehetően ők sem azzal kezdenék a vendégséget, hogy átvágják a torkunkat. Feltehetően...

Lesznek további és mélyebb infók az Ayleidekről, de pont csak annyi, hogy az őket körülölelő rejtelmesség és misztikum ne tűnjön el teljesen.

Meg fogjuk ismerni az ősi Ork nyelvet is, mert a hamarosan megjelenő új zónában (Wrothgar) több nép/csoport is inkább a régi nyelvet részesíti előnyben, ezért eltérve a Tamrieli közös nyelvtől, ők az ősi ork nyelven fognak kommunikálni.

Az, hogy egy-egy nép faji bónusza nem feltétlen illeszkedik, vagy nem feltétlen követi a nép történetét, hagyományait, az nem azért van, mert tojnak a erre a fejlesztők, hanem azért, mert a játék rendszere sajnos ezt megköveteli (pvp balance, stb). Kompromisszumot kellett kötni.

Bár hivatalosan nem hangzott el, de ide a rozsdás bökőt - Wynne McLaughlin sejtelmes fél mondata alapján -, hogy előbb vagy utóbb bejárhatjuk Clockwork Cityt. Almalexia két társa, Vivec és Sotha Sil az ESO jelenlegi eseményeinek idején eléggé elfoglaltak, és hamarosan kiderül, hogy MIÉRT. Nagy terveik vannak ezzel kapcsolatban, nagy terveik.

Sokan félreértik Ayrennt, köszönhetően az ellenséges propagandának. Kedvenc Altmer Királynőnknek nem a fajokkal van baja (illetve de, de nem rasszista szempontból) és nem is célja, hogy leigázzon mindenkit. Szerinte Tamriel legnagyobb problémája a uralkodókban (és azok „fiatal”, tapasztalatlan népeiben) keresendő. Fiatalabb korában bejárta az egész világot, és bármerre is járt, mindig az járt az eszében, hogy mi mindent lehetne elérni, ha végre a megfelelő képességekkel és tudással rendelkező, megfelelő nemzetből származó, tapasztalt vezető ülne a Trónon.

És ha már Ayrenn. Mielőtt hazatért, hogy elfoglalja a népe trónját, évtizedekig járta Tamrielt, rengeteget látott és tapasztalt. Hiába lett vezető, még mindig ő az egyik olyan karakter, akiről elmondható, hogy bármikor, bármilyen kalamajkába bele tud keveredni, vagy várható, hogy újra fontosabb szerepet fog kapni. Egy szóval, ha újra feltűnik, akkor még jobban megismerjük majd a korai évek, a kalandozások történetét és a vele történteket. Nem volt unalmas élete, elöljáróban elég ennyi.

Muszáj megemlíteni, hogy Naryu Virian (ide most lehetne rakni egy nagy szívecskét, de az túl gyerekes lenne) karakterét Bill Slavicsek és Jason Barnes alkotta meg, innen is emeljük a kalapunkat előttük, valamint a neki hangot kölcsönző színésznő előtt is, zseniális munkát végeztek mindannyian. A Dunmer leányzó nagy "fan favorit" lett az ESO közösségében (nálunk megosztott első számú kedvenc Razzal), ezért (is) várható, hogy újra feltűnik majd itt-ott, a későbbi sztorik folyamán.

A nyersanyagokat küldözgető hirelingek története is elfogy egyszer, de aggodalomra semmi ok, hamarosan újabb szereplők érkeznek újabb sztorikkal. Sőt, várhatóan egy-két kedvenc régi arc is feltűnik majd.

A későbbiekben érkező tartalmak párbeszédeiben még több olyan választási lehetőség lesz, ami speciális esetekben lesz választható. Olyanra kell gondolni, mint vámpírként, vérfarkasként, adott nemzethez tartozóként, stb. egyedi, speciális választ adni, és azzal befolyásolni a kimenetelt. Már most is van pár ilyen lehetőség, de a későbbiekben még több lesz.

Egy Daedra Herceget nem lehet elpusztítani, ezért számolhatunk azzal, hogy az “öreg kópé”,  Molag Bal (avagy a “kicsi Mo”, ahogy Malcolm McDowell nevezte a felvételek során) vissza fog térni. Majd. Valamikor.

Bár nem tartozik a témakörhöz, de annyian kérték már a fegyverek színezési lehetőségét, hogy komolyan gondolkoznak az esetleges megoldásokon. De, egyelőre semmi konkrétum nincs, csak mint ötlet. Bár, annál talán több.

Röviden ennyi.