A Daggerfall Szövetség
oldal: 2 / 2

 

A Daggerfall Szövetségnek, melyet Emeric Legfőbb Király hozott létre Tamriel északnyugati népei között, egyetlen célja volt. Visszaállítani az egykoron virágzó kereskedelmet a régióban, és újra jólétet biztosítani a birodalomban. Ehhez csupán egy dologra volt szükség: vörösre mosva a földet az ellenség vérével elfoglalni Cyrodiil Rubin Trónját, majd átvenni az irányítást Tamriel felett és normalizálni a kialakult káoszt. A túlélőkön keresztül pedig üzenni a másik két szövetségnek: ez vár mindenkire, aki nem ért ezzel egyet.

Ehhez a célhoz Emeric olyan szövetségeseket kényszerült választani, akikkel népe évszázadokig háborúzgatott, és akikkel bár sosem ápolt jó szomszédi viszonyt, de a háborúk alatt kialakult egy fajta kölcsönös tisztelet és elismerés.

 

Breton - Breton

De előbb a saját népével kellett elfogadtatnia tervét. A Breton nép őse, az egykori Nede nép szinte a kezdetektől fogva High Rock vidékein élt. Egyszerű emberek voltak, akiket az Első Korban a Summerset Szigetekről érkező Aldmer (elfek ősei) leigáztak. Köszönhetően a két nép multikulturális együttélésének és összefonódásának, illetve az Elf megszállás után következő Északi, Imperial, és Ork néppel vívott kimerítő csatáknak és hódításoknak, majd ezen háborúk túlélőinek magukba olvasztásának kialakulhatott a ma is ismert Breton nép. A korábbi, hosszú és néha napján konfliktusokkal teli High Elf megszállás következményeként a Breton nép ereiben mai napig csörgedezik egy kis Elf vér, ami miatt – ellentétben a többi emberi néppel – a mágiára rendkívül fogékonyak. Emellett kiváló diplomaták, nagyszerű iparosok, rafinált és minden hájjal megkent kereskedők.

Amikor az Rubin Trón megüresedése után kitört a káosz a Birodalomban, elszabadult a pokol. A legfájóbban az érintette a Breton népet, hogy Birodalom szerte a rend és a közbiztonság hiányában a kereskedelmi útvonalakat banditák és fosztogatók uralták, a tartományok között árukat szállító karavánokon folyamatosan rajtaütöttek, egy szóval, a szervezett kereskedelem összeomlott az északnyugati területeken. A korábban a nép elégedettségét, jómódját és nyugodt életét biztosító gazdag árukínálatot felvonultató kereskedelem a múlté lett. A Breton nép a cselekvés útjára lépett. Emeric, egykori Breton tartományi király az egyetlen megoldást a háborúban és a Trón megszerzésében látta. Meg volt róla győződve, hogy csak a Trón elfoglalásával járó, a központi irányítás által biztosított hatalom útján lehet biztosítva újra a közbiztonság. Ezzel együtt újra felvirágozhat a kereskedelem és prosperálhat a jelenleg szenvedő Breton nép. Ismertetve nagyszabású tervét a többi Breton városállammal és tartománnyal, Emeric előbb elnyerte a többi tartományi király bizalmát, majd támogatásukkal a Legfőbb Királlyá koronáztatta magát. Félretéve az évszázados ellentéteiket, csatába hívta a szomszédjait, ezúttal szövetségesként.

 

Ork - Orsimer

Az Ork, egy kiváló, félelmet nem ismerő harcos nép, kiknek kovácsai által készített fegyvereknek és páncéloknak nem volt párja a kontinensen, ami nem csoda, hiszen az Orkok fiatal koruktól kezdve tanulják a kovács mesterséget. Misztikus és legendákkal teli megszületésük után az Ork faj kitaszítottként egyik helyről a másikra vándorolt, igazi haza nélkül. Tamriel népe egytől-egyig utálta és megvetette őket, barbárnak és kóbor hordának tartották, akiktől védeni kell a területeket. Később, a mai Hammerfell területén kötöttek ki, ahonnan épp az elpusztult hazájukból menekülő Redguard nép zavarta el a szomszédos területre, ahol megalapították a mai néven Orsinimum, „Ork Városnak” nevezett központjukat. Nem sokkal később, az Első Korban a Breton és Redguard közös csapatok teljesen elpusztították az addigra ott berendezkedett és felépített Ork birodalmat, és ismét ott álltak semmi nélkül.

Ezúttal nem vándoroltak tovább, hanem dacolva a megvetéssel és utálattal, újjáépítették Orsiniumot. Viszonylagos nyugalmas, de kemény évek után (a szomszádos Bretonok nem erőltették végül a területükön letelepedett Orkok elzavarását, sőt...), valamikor a Második Kor derekán igéretet kaptak arra, hogy a hazájuk, az Orsinium végre ideiglenes tartományi rangot kaphat a Császártól, köszönhetően az általuk gyártott kiváló fegyvereknek és páncéloknak. Az ígéret által biztosított felemelkedés, és a Birodalom részévé válás lehetősége az uralkodó halálával és a Rubin Trón megüresedésével tova szállni látszott. Az Orkok utolsó esélyükként kezelve a dolgot, elérkezettnek látták az időt, hogy végre bebizonyítsák Tamriel népeinek, ők nem azok a barbár állatok, amiknek hiszik, hanem megbízható, becsületkódex szerint élő egyszerű, de szívós nép, és ehhez kapóra jött nekik a korábbi egyik ellenségük, a Breton nép aktuális királyának, Emericnek felkérése. Kényszerből bár, de a népük szebb jövője reményében csatlakoztak a frissen alakult Daggerfall Szövetséghez.

 

Redguard - Redguard (Ra' Gada)

A Redguard emberek atletikus felépítésük és természetes szívósságuk miatt egyszerűen harcra születtek, és Tamriel egyik legkiválóbb kardforgatói voltak. Bár jelenleg Tamriel Hammerfell sivatagos vidékein élnek, de nincsenek se rokoni se egyéb kapcsolatban a kontinens többi ember népével. Őseik egykoron, egy mára már valószínűleg elpusztult távoli földrészről, a Yokuda kontinensről érkeztek Tamrielre pár ezer évvel ezelőtt, megkapva ezzel a legfiatalabb Tamrieli nép (faj) címet. Lépésről lépésre hódították meg a manapság Hammerfellként ismert vidéket, kiűzve onnan az addig ott élő Orkokat, illetve az ott fosztogató banditákat. Miután teljesen megtisztították a tartományt, az időközben megérkező legfelsőbb vezetőik kinyilvánították Hammerfellt második hazájuknak. Istentisztelő és hagyományőrző harcászati kultúrájuk mellett nagyon fontos számukra a becsület és a méltóság tisztelete, illetve messze földön híresek a mágia minden formája iránt érzett gyanakvásukról, és nem egyszer kinyilvánított ellenszenvükről.

Szívóságukat és rátermettségüket többek között annak köszönhetik, hogy minden Redguard gyereket, még nagyon fiatalon egy fegyelmet és kitartást követelő próbának vetnek alá az Alik’r sivatagban, amelyet csak a legerősebbek élnek túl. Ideérkezésük után elszigetelten éltek nagyon sokáig, csak kereskedelem kapcsán tartották az inváziós hódításuk utáni időszakban a szomszédos népekkel a kapcsolatot. Egészen az Orkok ellen vívott össznépi háborúig. Az ott aratott győzelem után változtattak az izolált életmódjukon és olyannyira nyitottá váltak a Birodalom népei felé, hogy később, a Birodalom népeivel ápolt kereskedelmi viszony sikeres fenntartásának érdekében kis híján feladták ősi nyelvük használatát - a Tamrieli népek által beszélt közös nyelv kárára. A két nép közötti még szorosabb összefogást egy házasság "koronázta" meg. Emeric, már mint Legfőbb Breton Király feleségül vett egy Redguard hercegnőt, összekötve a két népet a legfelsőbb, uralkodói szinten is. A házassága után a két nép közötti királyi kapcsolat feljogosította a Redguard népet arra, hogy eleget tegyenek a Breton felkérésnek, és belépjenek a Daggerfall szövetségbe, majd - a Bretonok vezetése alatt, az Orkokkal az oldalukon - háborúba induljanak a Rubin Trónért.



Megosztás

 

 

 

 


Az oldalon található cikkek, ismertetők © The Elder Scrolls HQ | www.elderscrolls.hu © gumininja HQ 2005 - 2015.
The Elder Scrolls Online © 2013 ZeniMax Media Inc | The Elder Scrolls(TM) © Bethesda Softworks LLC, a ZeniMax Media company.