Kezdetben vala a postásember... (írta: PiszkosFred - 2003. november)
Miután felébredtünk a hajó belsejében, zúgó fejjel és némi amnéziával körítve, azonnal bele is csöppenünk a történetek közepébe. Először is tisztázzuk magunkban hogy kik is vagyunk(karaktergenerálás), majd ha ezzel megvolnánk, hallgassuk meg Sellus Gravius mondókáját. O jelenleg még nincs tisztában azzal, kik vagyunk, miért vagyunk itt, miért engedtek ki a börtönből és egyáltalán miért hoztak ide. Ám látva az tényleges érdeklődését a sorsunk iránt, nagyon nem is fogja magát törni hogy kiderítse helyettünk. Ami biztos, hogy maga az Uralkodótól jött a parancs, aminek o nem mond ellent. A paranccsal egy időben érkezett egy csomagocska, amit a kezünkbe nyom azzal a utasitással, hogy szállítsuk le egy bizonyos Caius Cosades-nek Balmoraba. Hogy konkrétran hol lakik azt nem tudja, vagy nem akarja elárulni, de javasolja kérdezősködjünk ez ügyben a South Wall Cornerclub nevezetű kocsmában. Azt még hozzáteszi, hogy a dolog nem tréfa, "Caius-t szolgálni olyan, mintha magát az Uralkodót szolgálnánk személyesen". Ez ugyebár minket nem kifejezetten érdekel, de legalább elmondta Sellus a pályakezdőknek szóló default szöveget. Egyébként ki az Uralkodó? Sellus el is meséli azon nyomban: "Uriel Septim az aktuális uralkodó. Illetve Jelenleg még ő az. Az utasítások alapján amit kaptam, az ő parancsára engedték ki Önt a börtönből és szállitották ide. Az miérteket jótékony homály fedi. De hát nem meglepő, hiszen a Birodalom így dolgozik. Csend és titkolózás, a két kulcsszavuk. Aztán a végén jönnek a gondok, mert ahogy a mondás is szól, nem tudja a balkéz, mit csinál a jobb." Höhö... Ez jó, az ilyen káoszt szeretjük. Már csak azt kellene tisztázni, hogy jelenleg hol vagyunk. Ha rákérdezünk, erre is kapunk magyarázatot: "Ez a terület, ahol jelenleg vagyunk, Morrowind földjének Vvanderfell nevű tartománya. És Morrowind több mint 400 éve már a Birodalom része. A jelenlegi uralkodó mint már említettem volt, Uriel Septim, aki sorrendben a 24. uralkodó a Septim féle vérvonalból. Nagyjából ennyi röviden." Oké. Sokkal okosabbak nem lettünk, de legalább kezdünk képben lenni a helyzetünket illetően. No a csomag megvan, a feladat adott, menjünk hát Cauis-hoz.
Balmoraba kétféleképpen lehet eljutni. Vagy gyalog keresztül a vadonon, mindenféle soklábú mérges állat között utat vágva, vagy az utazó bolhával. A bolhát üzemeltető vállalkozónak fizessük ki a kért összeget, majd orrunkat befogva üljünk a megfelelő székbe. Hipp-hopp, meg is érkezünk Balmora városfalára. Ha gyalog megyünk, kövessük az útjelző táblákat, és lehetőleg arra forduljunk amerre a Balmora nyíl mutat. Ellenkező esetben kissé macerásabb lenne. Vagy használjuk a térképet, és úgy navigáljunk. Balmora egy szép nagy város, tele minden földi jóval. Kinézete és stílusa hasonlít egy középkori városéhoz. Apró, 1-2 szintes házak, templomok, kocsmák, boltok, kovácsok, stb.. Ha kibámészkodtuk magunkat, keressük fel a South Wall Cornerclub nevű hírhedt kocsmát. Rövid kérdezősködés után rájöhetünk két dologra. Az egyik, hogy a vendégek túlnyomó része vagy tolvaj, vagy csempész. Ami persze nem meglepő, hiszen a hely a Tolvaj Céh Balmorai székhelye. A másik dolog, ami számunkra fontosabb, hogy Caius jelenleg nem messze innen, a város északkeleti részében él egy apró kis házban. Köszönjünk el a népektől amíg még egyben vagyunk, és keressük fel immár ténylegesen Caiust.
Caius megörül nekünk. Hogy miért, azt csak ő tudja. Az már első ránézésből látszik, hogy az illemet nem tartja valami nagyra. Félmeztelenül vigyorog ránk folyamatosan, és az embernek az az érzése hogy be van lőve. Ez az érzés erősödik, amikor észrevesszük a szobában szerteszét heverő Skooma pipákat a belevaló "mosolyvarázzsal". No de ez legyen az ő gondja. A kölcsönös bemutatkozás után megkérdezi mi járatban vagyunk. Válasz helyett adjuk át neki a csomagot, ha útközben nem hagytuk el véletlenül. Ez a lehetőség kellemetlenül érintené a történet továbbhaladását. No. A csomag tartalma meglepi az öreget. Főleg a mellékelt utasítások, miszerint az Uralkodó parancsára be kell vennie minket a Blade szervezet tagjai közé. Igaz a legkisebb ranggal, de tagok lettünk. Arról hogy mi ez a Blade, és mit jelent tagnak lenni, persze fogalmunk nincs egyelőre. De ez változik. Caius megkérdezi, hogy hajlandóak vagyunk e ténylegesen tagok lenni, ezáltal követni a parancsait. A választ döntse el mindenki, de az "igen" igencsak javasolt. Ahogy kimondjuk az igent, a kezünkbe csap széles vigyorral, és belekezd egy kis fejtágításba. A Blade szervezet nem más, mint egy titkos csoport, amelynek tagjai nem utolsó sorban az Uralkodó szemei és fülei a megyékben. És persze a végrehajtó szervei. Amolyan titkos rendőrség, kémekkel, ügynökökkel. Caius felajánlja hogy ha elfáradunk aludhatunk az ágyában (hmhm) de a személyes cuccait(a skooma cuccokon kívül nem sok mindene van) hagyjuk békén. Elmeséli, hogy Morrowind városaiban (Ald-Ruhn, Caldera, Balmora, Seyda Neen) vannak a szervezetnek kiképzői, akik a Blade tagokat lényegesen olcsóbban képzik ki, mint alapban. Ha gondoljuk keressük fel őket, erősödve kicsit. A búcsú előtt hozzáteszi, most hogy a szervezet tagjai lettünk, jobban kell vigyáznunk. A kilétünket nem szabad felfedni senkinek sem, ellenkező esetben..... És persze ha készek vagyunk ténylegesen is részt venni a szervezet munkájában, keressük fel, és ő majd elmondja mi a teendő.
Mielőtt visszatérnénk az első komolyabb feladatért, célszerű felszerelni magunkat italokkal, fegyverekkel, páncélzattal, varázslatokkal és tapasztalattal. Egyszóval készüljünk fel a továbbiakra. Nem lesz sétagalopp!
Dwemer rubik kocka..seje..huja..haj.... (írta: PiszkosFred - 2003. november)
Ha visszatérünk az öreg Skoomatól bűzölgő odújába, akkor meg is kaphatjuk az első éles küldetésünket. A feladat a következő: fel kell keresnünk Hasphat Antabolis-t a helyi, Balmorai Harcosok Céhében, és meg kell tudnunk tőle mindent a Nerevarine kultuszról és a Hatodik Ház nevű titkos szektákról. Az persze több mint valószínű az öreg szerint, hogy ezeket az infókat nem fogja csak úgy elmondani, így készüljünk fel arra hogy meg kell majd tenni neki egy kis szívességet. Az is valószínű hogy valami mocskos kis szívesség lesz, de az információk nagyon fontosak, így nincs mit tenni. Ha megvan minden infó, jelentsük Caiusnak. Ennyi tömören, de azért ne fogjuk vissza magunkat, kérdezzünk rá egykét dologra. Például mi az isten az a Hatodik Ház szekta? Az öreg elmondja, hogy egy megbízható informátor szerint ez egy titkos szekta, akik készülnek valamire. Ami nem is lenne olyan nagy baj, csakhogy ezek valami olyasmire készülnek, amelyek hatalmas nagy zavart okozhatnak, és mindez összefüggésbe hozható a Nerevarine Próféciákkal. Ezeket a próféciákat az Ashlandiak(Ashlanders) készítették anno. Az Ashlandi törzseket vezető asszonyok álmaikat és vízióikat versekbe foglalták. Az Ashlander-ekről nem tudni sokat. A legtöbb ember úgy véli, hogy gyilkosok, barbárok, vademberek. Ámde mint tudjuk, a legtöbb ember idióta. Caius tisztában van vele, hogy ezek a törzsek nomád életet élnek, és utálják a letelepedett Dunmer rokonaikat legalább annyira, mint ahogy az emberek többsége utálja őket. Ebből is ered a "jó hírük". Annyi azonban biztos, hogy zárt közösségben élnek az Ashland-i dombok között, és kívülálló sosem lehet a törzs tagja. Mást nem nagyon tudni róluk. Az Ashlandiak vezetői által leirt versek legtöbbje Nerevarine eljöveteléről szól. Nerevarine nem más, mint egy kitaszított árva, akinek születési ideje ismeretlen, és szülei kiléte szintén homályos. Ez a kitaszított egy nap majd egyesíteni fogja a Dunmer törzseket, keresztülgázolva Morrowind betolakodóin, visszaállítva az ősi Sötét Elf birodalmat, a törvényeiket és szokásaikat. A mondák arról szólnak, hogy ez a Nerevarine egy réges rég halott sötételf tábornok és Első Tanács tag, egy bizonyos Lord Indoril Nerevar reinkarnációja. Mást ezek kapcsán nem nagyon tudni egyelőre, ezért kell felkeresnünk Hasphat Antabolis-t. Ő egyébként a helyi Harcosok Céhének a kiképzője. Egész életében Morrowindben élt, ismeri a "bennszülött" népeket, ismeri a hátország ügynökeit, bérgyilkosait, az általuk elmondott temérdek történetet. Úgy tekint magára, mint egy történelemtanár. Jelenleg éppen az ősi Dwemer romokat és azok kincseit tanulmányozza. Keressük hát fel.
Hasphat - ellentétben Caiusszal fel van öltözve - illedelmesen köszön és bemutatkozik. Picit meglepi miután végignéz rajtunk hogy Caiusnak dolgozunk, de hát mint tudjuk, sose ítélj elsőre. Azon viszont már nem lepődik meg hogy információra van szükségünk. Készségesen válaszol minden kérdésünkre...DE előtte egy kis szívességet kér tőlünk (amire persze fel voltunk készülve emlékezve Caius szavaira vele kapcsán). A szívesség amit kérne nem nagy dolog. Szerinte. A közelben van egy régi Dwemer rom, az Arkngthand. Ezt a romok kellene végigkutatnunk mindaddig, amíg nem találunk egy apró kis kockát, díszekkel és szimbólumokkal az egyik, vonalakkal a másik oldalán. Ez a kocka a Dwemer Puzzle Box névre hallgat. Ha ezt megszerezzük neki, akkor minden információt megkapunk amire szükségünk van. Ez a kocka méretét tekintve nem nagy, az ember markában elfér, nagyjából, az anyaga pedig réz és fém ötvözete.
Ez a rom, az Arkngthand nincs messze Balmorától. A rom egyik része a föld alatt, másik része a föld felett található. A legegyszerűbb megközelítési módja ha a déli kapunk elhagyva a várost elindulunk északnak, Caldera felé. Amikor meglátunk egy útjelző táblacsoportot, ahol Molag Mar is szerepel, ott forduljunk jobbra. Nemsokára elérünk egy ősi hídhoz, amelynek a túlsó végén egy emberke álldogál. Úton álldogál, mint később kiderül. Ahogy meglát, felkapja a bicskáját, és azzal az eltökélt szándékkal hogy belénk vágja, elkezd rohanni felénk. Közben persze szavakat mormol, melynek hatására egy csontvázharcos idéződik meg. Ne hagyjuk magunkat, tiporjuk el őket. A varázslószerűség hulláját átlépve a hídtól picit keletre már láthatjuk is a bejáratot...ami meg sem moccan. Élelmes szemű kalandorok persze kiszúrják, hogy a bejárat előtt pár méterre van egy kallantyú, amit ha meghúz az emberfia, a bejárat feltárul. Tegyünk igy, és menjünk be a rom belsejébe. Odabenn kiderül, a rom nem lakatlan. A szokásos Dwemer romokat orző ketyerék (gépesített golemek, pókok, spherek) mellett pár humanoid is él itt lenn. Ezek a szerkezetek és emberek nem haboznak, ha meglátnak megtámadnak. Kutassuk át a rom minden részét, ami tetszik tegyük zsebre. Magát a kockát egy "Cells of Hollow Hand" nevű helyen találjuk meg (a cella bejárata a rom ajtajában már kiszúrható, egy levitate-val sok harcot és időt spórolhatunk meg) Ha a kocka a zsebünkben, akkor suhanjunk vissza a megbízóhoz, Hasphathoz, és nyomjuk a kezébe.
"Tökéletes" kifejezést kiáltja amikor meglátja a kezünkben a hon áhított Puzzle Box-ot. Jóleső érzés, első feladatunkra ilyen jelzőt kapni. Az ígéretnek megfelelően elkezd mesélni mindenről amire csak kíváncsiak vagyunk. Elmondása alapján a Hatodik Ház, az a bizonyos "letűnt" Ház nem más, mint a Dagoth Ház. Valamikor ez Első Időszakban, az Első Tanácsért (First Council) zajló háborúban ezt a Dagoth Házat a többi Nagy Ház együttesen leverte, és utána jobbnak látta el is pusztítani. Ez a Dagoth Ház a hatodik volt a sorban a "Hét Ősi Dunmer Nagyház" között. Innen a neve is, habár ezen kívül semmi sem maradt fenn belőle. Az egykori tagjait vagy lemészárolták, vagy beolvasztották a többi Nagy Ház sorai közé. A vezetőségüket Kogoruhn-nak hívták. A Hatodik Házról sokkal többet nem tud mondani Hasphat, de ad egy jegyzetet és pár könyv címet, ahol bővebben le vannak írva a dolgok. Ha érdeklődünk a múlt iránt, akkor keressük fel Dorisa Darvelt kisboltját, nála van egy-egy példány ezekből a könyvekből. A jegyzetet mi is átolvashatjuk ha már ideadta.
"Cime: A Hatodik Ház. - A Dagoth Ház, a Nagy Házak sorából a történelem során letűnt Házak egyike. Az egykori, Vörös Hegységnél vívott háború (Battle of Red Mountain) előtt a Ház vezetését áruláson kapták, ami miatt a Ház hitelét vesztette. Sok Dagoth Ház pártoló meghalt miközben védte a Házat. A túlélők, akik viszont hittek a Nagy Tanácsban (Great Council), életben maradtak és a különböző Nagy Házak között lettek szétosztva. A Templom rend kinyilatkozta nem sokkal később, hogy az ősi Gonosz volt eredetileg a vezetője ennek a Háznak, a Vörös Hegység lankái között a Dagoth Ur régióban. Hatalmát néhány igencsak nagyhatalmú varázslóval tartotta fenn."
Nerevarine-ról sokkal többet ő sem tud mondani mint amit már megtudtunk Caiustól. Elmondja, hogy az Ashlandiak szentül hisznek benne, hogy Nerevar reinkarnációja újraegyesíti a sötételf törzseket, és eltiporja a betolakodókat. Nerevar egy legendás hós, a Templom rend egyik szentje. Ennek ellenére a Templom rend nem fogadja el a prófécia jóslásait, és üldöz minden eretneket, akik hisznek Nerevarine létezésében. De erről Caiusnak talán Sharn gra-Muzgob-nál kellene érdeklődnie, o jobban járatos a népi hiedelmek világában.
Térjünk tehát vissza Caiushoz, aki nagyon megörül a jegyzeteknek. Közli, hogy most elvonul tanulmányozni a dolgokat, de ha felkészültünk egy újabb küldetésre, akkor szóljunk neki.
Fejvadászat, a szó legszorosabb értelmében (írta: PiszkosFred - 2003. november)
A következő alkalommal ha szolgálatra jelentkezünk, Caius közli, hogy sikerült áttanulmányoznia Hasphat jegyzeteit. Amit tudni akart minden benne volt a Hatodik Házról. Igen ám, de a Nerevarine kultuszról nem sok szó volt benne. De reményei szerint ez is megoldódik a segítségünkkel pillanatokon belül. A feladatunk most az lesz, hogy menjünk el Sharn gra-Muzgobhoz a helyi Mágus Céhbe, és kérjük meg hogy meséljen el mindent amit tud a kultuszról. Feltehetően mint az előzőekben, neki is meg kell majd tennünk egy kis szívességet az információért cserébe. Egyébként Sharn nagyon okos. Persze egy orkhoz képest. Feltehetően érdeklődik a "sötét dolgok" iránt, de ez csak feltételezés, ahhoz túl ravasz hogy be lehessen bizonyítani. Az mindenesetre érdekes tény, hogy egyfolytában attól fél, hogy a Templom elfogatja valami helyénvaló ok miatt, és máglyán elégetteti. A "Tribunal Templom" egyébként egy népi vallás. Három Isten-Királya létezik: Almalexia, Sotha Sil és Vivec, akik együttesen úgy szoktak emlegetni mint a Tribunal-t. A nép általában egyszerűen csak Templomnak vagy Templom Rendjének nevezi a vallást. Általában befogadnak minden kívülálló vándort, de csak kevés idegen használhatja a Templom szolgáltatásait. No, a feladat adott, menjünk a helyi Mágus Céhbe és keressük fel az orkot. Útközben belefutunk egy kissé kába emberbe. Nem véletlen a dolog, ugyanis nevünkön szólít meg minket. Elmondása szerint ő egyike a több ezer Alvónak (Sleepers), és egy üzenetet hozott nekünk. Dagoth Ur hív minket, és a hírnök szerint nem leszünk képesek visszautasítani az Lordot. Hozzáteszi, hogy a Hatodik Ház újra felemelkedőben van és Dagoth Ur nemsokára visszanyeri a dicsőséges hatalmát. Pff. Meglátjuk. De ha már megszólított, kérdezzünk rá a Hatodik Házra nála is. Elmondja, hogy a Hatodik Házat emlegetik Alvó Házként (Sleeping House), vagy Dagoth Házként, vagy Lord Dagoth Házaként. Egy a lényeg, hogy ez a Ház az egyetlen "igaz" Ház. Az a Ház, amely mindig szívesen látja az összes "igaz" sötételfet a sorai között. Egyesítés és újraegyesítés a célja. Mindenkit szívesen látnak a Vörös Hegység között, a Lord eljövetelének előkészítése során. A Lord, az Egyetlen, aki a Hegységek Atyja. Jelenleg alszik, de ha felébred, az álmok valóra válnak, és ismét "tiszta" lesz a föld. A sötételfek földje. Miért utasítaná ezt vissza bárki is? Mert ahogy Lord Dagoth is megmondta: "Mindenki üdvözölni fogja az eljövetelt, akár élve, akár holtan..." No hagyjuk magára a hírnököt, elég volt a fejtágításból. Pár sarokkal később ott is a Mágus Céh, oda indultunk eredetileg, nem holmi szektás emberkéket hallgatni.
Sharnról nem mondható el hogy számított az érkezésünkre. Éppen valami nagyon fontos dolgot csinálhatott, mert hangosan kifakadva fordul felénk. De ahogy észreveszi hogy nem valami kollegája zaklatja ismét, hanem mi, Caius tanítványa, hangnemet vált. Elmondja hogy Caiussal jó a viszonya, és reméli hogy ebből kifolyólag velünk is jól ki fog jönni. Mi is reméljük. Ám mielőtt még bármit is kérdeznénk tőle, közli, hogy bármiről is legyen szó segít, de előtte tegyünk meg neki egy kis szívességet. Igen, számítottunk rá. A kis szívesség tényleg nem egy nagy dolog, úgyhogy gyorsan legyünk is túl rajta. A feladat nem más, mint egy koponya megszerzése. Nem is akármilyen koponya, hanem Llevule Andrano fejéről van szó. Illetve annak a maradványáról. A kérdésre hogy mégis hol található ez meg, a válasz kézenfekvő, az Andrano család kriptájában (Andrano Ancestral Tomb). Lehetőleg azért ne verjük nagydobra a küldetés lényegét, mert a bennszülött népek nem szeretik a nekromata dolgokat, főleg nem ha emiatt sírokat háborgatunk. Egyébként ki volt ez a Llevule? Semmi extra, egy egyszerű kalandor volt és enchant mester. A sírhelyét megtalálhatjuk délre Pelagiadtól, nem messze Seyda Neentol. A legegyszerűbb bolhával elmenni Seyda Neenbe, és onnan induljunk el vissza Balmora felé. Egy elágazás után, az út mellett meg is láthatjuk majd a kriptát. Pár lépés csak a bolhától. Azt azért közli az ork, hogy nem árt ha van valami mágikus, enchantolt kardunk, mert biza' egyes szellemek igencsak immunisak a "sima" pengére. És hogy költségbe ne verjük magunkat, ad egy régi, rozsdás kis kardot, és szól hogy vigyázzunk, el ne szóljuk magunkat. A Birodalomban (Empire) használatos törvények között ugyanis van egy alapszabály. A léleknek és a testnek is vannak jogai, és egyik sem használható fel a tulajdonos külön engedélye nélkül. De Morrowind területén a Dunmerek gyűlölik a nekromatákat, így aztán ki is irtották őket mind egy szálig. Ez persze így abszurd, főleg annak a fényében, hogy a Dunmerek direkt keltik életre saját halottaik szellemét azért, hogy őrizzék a kriptáikat és megvédjék a család becsületét. Az ilyen "szent nekromágia" engedélyezett, de "a pusztán filozófiai alapokon nyugvó nekromágia" rossz és így tiltott. Primitív egy felfogás, teszi hozzá még Sharn. A kérdésre hogy esetleg tudna e nekro varázslatokat tanítani nekünk, villámgyorsan felkapja a hangját, szeme kikerekedik, orrlyuka kitágul és megijed. "Nem, dehogy, sosem!!!! Nekromágiát!!?? Nincs az az isten! Abszolúte nem! Nem vagyok Nekro!" - felkiáltással reagál. Huh... Azért ennyire nem kellene pánikba esni egy kérdéstől. Gyanús... De hagyjuk, menjünk a koponyáért. A már leirt módon jussunk el a kriptához. Benn szellemek és csontvázak várnak ránk, pár előhalott zombival. Daráljuk be őket, majd a kripta alsóbb szintjéből nyúljuk le a koponyát. Ha már úgyis feldúltuk a sírt, fosszuk is ki teljesen. Ha végeztünk, suhanjunk vissza Sharnhoz. Nagyon megköszöni, és gyorsan, amig senki sem figyel, el is veszi tolünk, majd elrejti a zsebében. Állítása szerint már régen álmodott erről a pillanatról. Fene a gusztusát. Node ez legyen az ő baja, ha máglyán akar meghalni, ám legyen. De előtte kérdezzük ki Nerevarinerol és a kultuszáról, elvégre is ezért jöttünk.
Nerevarine kultusza kapcsán elmondja, hogy az Ashlandi népek hisznek benne, hogy a réges rég halott hős, Nerevar újraszületik, a törzseknek tett ősi dicső ígéreteinek érdekében. A legenda szerint, a már megjósolt Nerevarine "levarázsolja" a hamis isteneket a Tribunal Templom trónjairól, visszaállítva ezzel az ősi, tradicionális, Ashlandiak által gyakorolt viszonyokat, és kiűzi az összes idegent Morrowind területéről. Habár a Templom és a Birodalom is elutasítja ezt a kultuszt, de ettől függetlenül tovább él az Ashlandiak körében, akik vajmi keveset törődnek az a Templomi és Imperial törvényekkel. Nerevar egyébként a Sötételfek egyik legnagyobb hőse volt az Első Időszakban. Nagyszerű vezető és kiváló harcos volt. Segített létrehozni az Első Tanácsot és egyesítette a sötételf Nagy Házakat a betolakodó, Dagoth Ház által támogatott idegenek elleni fellépésben. Legyőzte Morrowind ellenségeit a Vörös Hegységnél, ám sajnos belehalt a csatában szerzett sérüléseibe.
A Nerevarine-hoz kapcsolódó jóslások kapcsán elmondja Sharn, hogy az Ashlandiak kultúrája álmokra, víziókra és jóslásokra épül, ellentétben a Templom és a Nyugati kultúrákkal, akik a víziókat és próféciákat primitív babonáknak tartják. A törzseket vezető asszonyok közreadják az álmaikat és víziójukat. Ezek a látomások később generációkon keresztül jelen vannak a törzsek életében. A leggyakrabban előforduló vízió a Nerevarine féle látomás, amely egyébként eléggé különös Sharn szerint. Megkérdezi, hogy tudjuk e, Nerevar-ról köztudott volt, hogy volt egy mágikus gyűrűje, az "Egy-Törzs-A-Hold-ÉS-Csillagok-Alatt" (One-Clan-Under-Moon-and-Star). Nerevar megesküdött erre a gyűrűre, hogy az ősi Ashlandi tradíciókat és a földhöz való jogokat fenntartja. De minderről ad egy jegyzetet, amelyért végül is jöttünk. Ezt adjuk át Caiusnak, aki cserébe a fáradtságért előléptet minket Blade Apprentice-vé. Emellé még kapunk pár tekercset is, majd közli az öreg, hogy mehetünk nyugodtan dolgozni a saját szakállunkra is ha akarunk. Majd ha folytatni akarjuk a feladatokat, szóljunk.
Kérdések, kérdések és megint csak kérdések... (írta: PiszkosFred - 2003. november)
Előléptetés után a megfáradt kalandor normális esetben elindulna aludni egy jó nagyot. Mi is ezt tesszük. Erre a célra megfelel Caius által felajánlott ágy. Ám a kiadós alvás helyett egy zavaros álmot látunk. És hát tudjuk a már megszerzett információkból, hogy álmot látni nem biztos hogy a nyugodt élet első jele. Az egész látomásból csak egy dologra emlékszünk. Valami magas alak egy arany maszkkal vezet minket a halottak között, mint valami esküvői ceremónia előtti felvezetésen. Hangokat hallunk, sok-sok hangot, de ajkakat nem látunk mozogni. Egy jó nagy mély levegőt szeretnénk venni, de a szánk sem mozdul. A magas alak minden halottal egyesével beszélget, viccel velük, nevetgél, mintha csak élnének, de ők nem válaszolnak, nem reagálnak. Próbálnánk megszólalni, de levegő hiányában a nyelvünk csak fájdalmasan remeg.... Majd hirtelen felriadunk. Jobb lesz minél hamarabb elfelejteni a dolgot. Jelentkezzünk Caiusnál a következő feladatért.
Mióta legutóbb találkoztunk vele, Caius átgondolta a dolgokat alaposan. Úgy dönt, hogy még több információra van szükség. Azt kéri, hogy kérdezősködjünk három informátornál Vivecben, a fővárosban. Ez a három informátor talán magyarázatot adhat végre arra, mi a közös a Hatodik Ház és a Nerevarine legendák és jóslatok között. Először azt szeretné, ha Addhiranirr-ral beszélnénk, aki egy Khajit és a Tolvajok Céhének dolgozik. Másodjára keressük fel Huleeya-t, aki egy Argonian és a Morag Tong-nak dolgozik. Végül pedig keressük meg Mehra Milo-t, aki a Templom egyik papnője. De ezeket a neveket és címeket le is írja egy papírra, biztos ami biztos. Plusz ad még 200 aranyat a kiadásokra. Ez a feladat röviden. De azért kérdezzünk rá pár dologra, mielőtt nekivágunk.
Addhiranirról az öreg elmondja, hogy ő egy Khajiit, és a Tolvajok Céhének dolgozik. Jelenleg a St.Olms negyedben a Canton részen találhatjuk meg. Vigyázzunk mit teszünk vagy mondunk, a népek arrafelé nem szeretik az idegeneket. Hamar el lehet nyerni a bizalmukat, de éppúgy hamar bele lehet futni egy bicskába is. Szóval vigyázzunk, ez a Tolvajok Céhének fennhatósága alá esik. A Tolvajok Céhe ahogy a neve is mutatja, egy rakás tolvaj, bandita és egyéb helyi bűnöző többé-kevésbé szervezett csoportja, amely megpróbálja irányítani és felügyelni az egyes területeken zajló csempészeteket. Morrowind területén a Tolvajok Céhe még kiskorú. A tényleges hatalom a helyi bőnöző kiskirályok által szerveződött Camonna Tong nevű szervezet kezében van. A Tolvajok Céhének kétfelé kell figyelnie. Egyrészt a törvényeket és azok megszegését is felügyelnie kell, másrészt szemmel kell tartani a Camonna Tongot is, akiknek az egyértelmű célja hogy kiirtsák az "újgazdag" konkurenciát, a Tolvajok Céhét.
Huleeya, aki a Morag Tong egyik bérgyilkosa, jelenleg valahol a For.Quartersben található, a Black Shalk nevű kocsmában. Leszámitva az M.Tongnál véghezvitt dolgait, Huleeyaról mindenki tudja Vivec szerte, hogy bolondul a történelemért, és imádja a könyveket és régi dolgokat tanulmányozni szabadidejében. A Morag Tong egyébként egy szervezet, melynek tagjai többségében bérgyilkosok vagy csak simán gyilkosok, de legális keretek között, szigorú szabályok szerint dolgozva. Az egész egy ősi sötételf társaság, szigorú hagyományokkal. Caius ismer és tisztel pár embert közülök, annak ellenére hogy a Morag Tong oszlopos tagjai. Ők semmik szinte a Dark Brotherhood-hoz képest. Arról hogy lehetne csatlakozni hozzájuk, az öregnek fogalma sincs.
A harmadik ember Mehra Milo, aki a Templom egyik papnője, és jelenleg Vivecben a Templom negyedben dolgozik. Pontosabban a "Hall of Wisdom and Justice" nevű épület könyvtárában. Ő Caius jó barátja, és megkér, hogy ha egy mód van rá, ne keverjük bele semmi zűrbe. Jó. A Templom egyébként eléggé gyanakvó az idegenekkel szemben, és nem néznék jó szemmel ha Milot rajtakapnák velünk, amint éppen vallási dolgokról beszélgetünk. Egyébként könnyű kiszúrni őt vörös színű hajával, és vöröses szemével.
No, induljunk hát el, és keressük fel az embereket. Háromféle képen juthatunk el Vivecbe. Vagy gyalog, ami elég hosszú séta lenne. Vagy utazó bolhával, aminek eredményeként a For.Quarters előtt, Vivec Főbejáratánál találjuk magunkat. Vagy a Mágus Céh belső teleportján, amikor is szintén a For.Quartersben találjuk magunkat. Ha már itt vagyunk, akkor keressük is fel az első és egyben legközelebbi informátort, Huleeya-t. Menjünk a Lower Waistworks nevű szintre, majd keressük meg a fenn emlitett kocsmát. A kocsma eléggé kihalt. Összesen 5 ember tartózkodik benn. Huleeya, a kocsmáros, és három gyanús tag, mindegyik kezét a kardján tartva. Valamibe éppen belecseppentünk, de még nem tudjuk mibe is. Huleeya ahogy meglát minket, megörül. Köszön, és elmondja, hogy éppen egy barátjához tartott volna a könyvesboltjába, de ez a három ember útját állta. Próbálta meggyőzni őket, de már belefáradt a sikertelenségbe, mivel mindegyik rasszista, és egyszerűen alapból utálják a faját. Huleeya tart tőle, hogy előbb utóbb itt gondok lesznek. De mielőtt kitörne egy kis bunyó, beszélhetnénk az érdekében velük. De legyünk figyelmesek és ugrásra készek. Két dolgot tehetünk. Vagy lefizetjük mind a három alakot egy kis zöldhasúval, majd megkérjük őket hogy húzzanak a fenébe most már. Vagy pedig nem foglalkozunk velük, és szólunk Huleeya-nak, hogy induljunk el a boltba együtt, és ha ezeknek nem tetszik, akkor rosszul járnak. Hát ez esetben tényleg nem tetszik nekik hogy megpróbálunk elmenni, ezt szóvá ugyan nem teszik, de az előrántott kardokból és a felénk tartó varázslatokból leszűrhető. Csapjuk fejbe őket jó párszor, majd a hullájukat kikerülgetve kísérjük Huleeyat Jobasha Könyvesboltjába. Ezeknek az idiótáknak az nem tetszett csak, hogy szabadon láttak egy Argoniant. Merthogy ez a nép legtöbbször mint rabszolga van jelen Morrowindben. Huleeya simán le tudta volna verni őket, de ezzel picit elhomályosította volna a Morag Tong-on belül szerzett hírnevét, nem beszélve arról hogy nem akart problémát és kellemetlenséget okozni barátjának, Saralis Golmisnak, aki a kocsma tulajdonosa. Megtettük helyette mi. A hullákat meg majd eltakarítja mire jön az őrség.
Miután elkísértük a pár lépésre levő könyvesboltba, Huleeya megköszöni. Most már nyugodtan kérdezhetünk tőle bármit, készségesen válaszol ha tud. Elmondja, hogy leír mindent amit tud a Nerevarine kultuszról, de sajnos a Hatodik Ház legendájáról nem sokat tud, de elmondja szívesen azt a nem-sokat is. Kérdezzünk rá először talán a Nerevarine kultuszra.
Ahhoz hogy megértsük a Nerevarine kultuszt, tisztában kell lennünk az Ashlandi népek történelmével - kezd bele a mesélésbe. Nerevar egészen mást jelent az Ashlandiaknak, mint amit jelentenek a sötételfek a Nagy Házaknak. Emellett nem árt ha tisztában vagyunk még pár dologgal. Például Nerevarine üldöztetésével, és hamis megtestesülés következményével, ami miatt a Nerevarine kultusz az ősi konfliktus központjába került, a nomád Ashlandiak és a letelepedett Dunmer Nagy Házak között zajló vitában. Eleinte, valamikor az Első Érában, a nomád Ashlandiak és a letelepedett sötételf klánok kedvelték egymást. De az Első Tanács, és a Nagy Házak megalakulása után az Ashlandiak a természeti kincsekben és erőforrásokban szegényebb és lényegesen veszélyesebb vidékekre lettek kényszerítve. Ezért a nomád törzsek úgy tekintenek Nerevar visszatérésére, mint aki helyreállítja az eredeti jogaikat és ősi tradícióikat Morrowind területén. Ezért utálják az Ashlandiak a sötételf Házakat. Azt mondják, hogy a Házak elpuhultak, és felhagytak az ősi istenek tiszteletével a Tribunal Istenek miatt. Emellett az Ashlandiak utálják az idegeneket, akik bevándoroltak a földjeikre, majd kisajátították azt, kényszerítve az Ashlandiakat a földjeik elhagyására. De majd Nerevar újjászületése megoldja a dolgokat, elűzi az ősi földjeikről a betolakodókat, elpusztítja a hamis Tribunal isteneket akik most uralkodnak, és visszahozza a tiszta, tradíciókkal és hittel teli nomád életet. Ezért ennyire népszerű hős Nerevar számukra. A jelenlegi modern időkben egyébként öt Nagy Ház irányítja Morrowindet. A Hlaalu, Redoran, Telvanni, Indoril és a Dres Ház. E Házak kultúrájának gyökere az ősi, sötételf törzsi klánokból ered, felhígulva egy kis Imperial és egyéb Nyugati kultúrával a történelem folyamán. A Nagy Házak kultúrája csak egyike a helyi ősi sötételf kultúráknak, Morrowind területén. A másik helyi ősi kultúra az Ashlandi nomád kultúra, amely érintetlen maradt az Imperialtól. Ennek a kultúrának az egyik alapja a Nerevarine kultusz. Az a kultusz, amelyet a Templom nem ismer el, és üldöz minden követőjét. Akiről kiderül hogy hisz benne, bebörtönzik, majd kivégzik eretnekség vádjával, kezdetben, szemben a Birodalmi törvényekkel. Ám amióta a Nerevarine kultusz a Birodalom egészében be lett tiltva, a Birodalom nem szól bele a Templom akcióiba. Emiatt az Ashlandiak utálják a Templomot, főleg az Ordinatorait, akik kegyetlenül és aljasul bánnak a Nerevarine Kultusz követőivel. De majd Nerevar ezt is elintézi. Egyébiránt a múltban volt példa rá, hogy azt állították egyesek magukról, ők Nerevar reinkarnációi. Ezek közül is az egyik leghíresebb eset Peakstar esete volt. Erről az emberről legendák keringenek a sivatagi törzsek körében az elmúlt 30 évben. A Templom szerint ezek a hamis újjászületések egy az egyben cáfolják a jóslatokat, főleg amióta ezek a hamis reinkarnációk megtörténtek és mégsem történt semmi. De ennek ellenére a Nerevarine kultusz erősebb mint valaha, Templomi üldöztetések ide, hamis újjászületések oda. A Hatodik Ház kapcsán elmondja Huleeya, hogy… sok mindent nem tud mondani. A Dagoth Ház volt a Hatodik Ház, de az Első Tanács háború alatt a többi Nagy Ház elpusztította valami ok miatt. De sosem hallotta hogy bárki is bánkódott volna emiatt. Dagoth Ur, a Dagoth Ház ősi vezére, maga a megtestesült Gonosz, aki az egész Tribunal Hitvilág mögött is áll, de ez csak feltételezés a részéről, megerősíteni még senki sem erősítette meg. De minden információt leír egy papírra, és a kezünkbe nyomja, hogy adjuk át Caiusnak. Ám ha gondoljuk, fussuk át mi is, nem tilos. (Ha tilos, akkor is átolvastuk volna). Kérdezősködhetünk még pár dologról, de amiért jöttünk, azt megtudtuk tőle. Indulhatunk a következő informátorhoz.
A következő utunk Addhirnirrhez vezet. Meg is találhatjuk Caius elmondása alapján a St.Olm negyedben, ámde nem a Cantonban, hanem lenn a csatornák körül. Az egyik csapóajtó alatt áll, és reszket. Nem, nem a hideg miatt, hanem azért mert fél. Amikor ráköszönünk, ennek a félelemnek hangot is ad. Üdvözöl minket, és tisztában van hogy Caius küldött. Ám addig nem beszél semmiről sem, beleértve Nerevarine és a Hatodik Házzal kapcsolatos dolgokat is, amíg el nem múlik a veszély. A kérdésre, hogy mégis mi a fenéről beszél, milyen veszély áll itt fenn a csatornában, elmondja hogy egy Adóügynök(Census and Excise Agent) keresi, és előle bujkál. Uhhh... És amíg vadászik rá, ő nem érzi magát biztonságban, és amíg nem érzi magát biztonságban, addig nem beszél semmiről. Ami nekünk per pillanat nem jó. Ezek az adóügynökök az Uralkodó pénz- és bírságbehajtói. Mivel az Uralkodó jó pár dolog kereskedését betiltotta - Dwemer régiségek vagy Ebony például - ezek az ügynökök élvezik a csempészésre és gyanús üzletekre hajlamos emberek háborgatását, akárcsak most Addhirnirr esetében. Megmagyarázhatatlan okokból, ezek az emberek nem éppen a tolvaj kedvencei. Meg is kér, hogy ha beszélni akarunk vele bármiről is, akkor előbb tüntessük el azt az ügynököt a színről. Ám legyen. Sétáljunk fel, és keressük meg ezt az szörnyű ellenséget. Ha visszamegyünk a felsőbb szintre, nézzünk szét, kinek van ügynök pofája. Az Ordinatorok kilőve, a pórnép is. Ám az egyik bejáratnál egy jól öltözött ember, hosszú köpenyben, és egyfolytában csak jár a szeme egyik sarokból a másikba. Ez lesz a mi emberünk. Szólítsuk meg. Az időjárás és a hétvégi focimeccsek kitárgyalása után elmondja, hogy egy jó barátját keresi, egy Khajiit nénit, név szerint Addhirnirr-t. Micsoda véletlen, és micsoda régi trükk =) Meséljük el neki, hogy mekkora pechje van, a "barátja" megunta a fővárosi életet, és hazautazott vidékre. Az ügynököt picit meglepi a válasz, de elhiszi. Elmondja, hogy ő is éppen indulni akart volna vidékre, úgy hogy reméli majd egyszer összefut vele. A tolvaj reményei szerint soha. No miután az ügynök kellően átverve, sétáljunk vissza a tolvaj nénihez. A macskaszerű lény igencsak megörül, amikor elmeséljük, hogy az ügynök éppen most vált jegyet valamelyik vidéki bolhára. Cserébe belekezd a mesélésbe. Azt az elején leszögezi, hogy a Nerevarine kultuszról semmit sem tud, de a Hatodik Házról mindent elmesél amit tud. A Neravarine Kultuszt egy ostoba babona szerinte, és ezt akár Caiusnak is elmagyarázhatnánk végre. Akinek helyén van az esze, nem sok jelentőséget fordít holmi álmos jóslásnak. Próféciák, réges rég halott hősök újjászületése és egyéb mendemondák csak a gyerekeknek valók, esti mesének. A Hatodik Ház azonban más. Az létezik, és azért tud egy kevés információkkal szolgálni róluk, mert a Háznak köze van a csempészéshez, amihez mint tolvaj meg neki van köze. A helyzet az, hogy jó pár régi csempész hirtelen túl elfoglalt lett ahhoz, hogy a régi ügyfeleikkel is foglalkozzon. Hogy miért? Mert az új megbízójuk nagyon jól fizet, és hát hülyék lennének ezt nem kihasználni. Ez az új munkaadó a Hatodik Ház. És hogy mit csempésznek a Háznak? Sajnos azt nem tudja elmondani a khajiit, mert az bizony nagyon titkos. Olyannyira, hogy az egyébként egyfolytában sztorizgató, pletykáló csempészek, páratlan módon úgy hallgatnak minderről, mint a nagymama kutyusa a 20 perces nyárson sütés után. A csempészés, mint mindig és mindenhol, hatalmas üzlet Morrowindben is. A Birodalom kijelentette, hogy tilos kereskedni Skoomaval, Moon Sugarral, Ebony-val, Dwemer régiségekkel, különleges Dunmer fegyverekkel és páncélokkal és persze rabszolgákkal. Így aztán a multik helyett ezekkel a csempészek kereskednek. Igaz, nem csak ezek szerepelnek a kínálatukban, amolyan álcaként még vannak legális apróságok is, elkerülve így a Birodalom zargatását és a büntetéseket. A Dweme-eket a Nyugatiak (Westener) Törpöknek (Dwarves) nevezik. Mást nem nagyon tud mondani, úgyhogy búcsúzzunk el tőle. Viszlát!
A harmadik, és egyben az utolsó informátorunk Milo lesz, a Templom negyed könyvtárában dolgozik. Keressük fel. A Halls of Wisdom épületen belül található a könyvtár. Caius leírásából egyből ráismerhetünk a papnőre. Ám mielőtt nagy boldogan üdvözölnénk, közli hogy csend legyen és kövessük a könyvtár hátsó részébe, mert csak ott tudunk beszélgetni vele. Miután követtük őt hátulra, megáll két nagyobb könyvespolc között, és közli hogy szívesen elmesél mindent amit tud a Nerevarine kultuszról, de a Hatodik Házról elég keveset, szinte semmit sem tud mondani. No akkor hallgassuk meg. Nerevar kétségtelen, hogy hatalmas nagy hős volt, olyannyira hogy a Templom még Szentté is avatta. Ám ezzel együtt mindent, ami az újjászületéséről szóló jóslással kapcsolatos, a Templom üldöz és kegyetlenül büntet eretnekség címszó alatt. A Nerevarine Kultusz ugyanis azt állitja, hogy a Tribunal hamis istenekből áll. Egy maroknyi csoport akiket Kilépett Papok-nak (Dissident Priests) hívnak, erősen vitatják a Templom állásfoglalását a Nerevarine Kultusz kapcsán. Egy könyvben - amit azóta már betiltottak - a "Progress of Truth"-ban leírják nézeteiket. Milo azt ajánlja, hogy ezt a könyvet szerezzük meg Caiusnak. Abban minden le van írva, amire még esetleg kiváncsi a Nerevarine Kultusz kapcsán. A Tribunal kapcsán elmondja még a papnő, hogy Almalexia, Vivec és Sotha Sil halandó védelmezők voltak egykor, akik a földet járva elpusztították a Dunmer Birodalom legnagyobb ellenségeit, az Északiakat (Nords) és a Törpöket (Dwarves). Almalexia immár egyike a három halhatatlan uralkodó Istennek Morrowind területén, Viveccel és Sotha Sil-lel egyetemben. Ők alkotják hárman a Tribunalt. Almalexia a Gyógyitóknak (Healers) és a Tanitóknak (Teachers), míg Vivec a tolvajok (Rouges) és az művészek (Artist) segitője. A harmadik társuk, Sotha Sil a Varázslók (Wizards) és az iparosok (Artificers) patrónusa. Egykoron Sotha volt az Első Tanács legnagyobb mágusa, és a legsűrűbben foglalkoztatott tanácsadója. Azonkívül hogy Nerevar és Vivec tanítója és társa volt, Sotha Sil tekinthető a Tudás Lángjának(Light of Knowledge) és az Iparosok és Mágusok Ihletének(Inspiration of Craft and Sorcery). Milo elmondja, hogy az Északiak egyébként az ő fajának, a sötételfeknek az ősi ellensége. Akárcsak a többi emberi faj, ők is alacsonyabb rendűek a sötételfektől, habár vannak emberek, akiket tisztelnek és elfogadnak. Az Északiak felvilágosult népek? Van lelkük? Ki hiszi ezt el? Jó, ne bolygassuk ezt a dolgot, látva hogy Milo picit elfogult az emberi fajjal szemben. Kérdezzük inkább Caiusról, hogy kerültek kapcsolatba. Elmondja, hogy Caius egy nagyon kedves barátja. És akárcsak ő, az öreg is a régi Templomi felfogás hive: segíteni a szegényeket és elesetteket, oktatni a tudatlanokat, védelmezni a gyengébbeket. Egyébként egyszerre szolgálja az Uralkodót, és Morrowind érdekeit. Látja ő is , hogy a Templom miatt Morrowind politikai stabilitása bizony összeomlóban van. Annak ellenére hogy ő is egy Nyugati (Westener), megszerette Milo faját a sötételfeket, és földjüket. És szintén akárcsak Milo, Caiust is zavarja az Ordinatorok szokatlanul nagyszámú jelenléte és "szabadkeze". Ezek az Ordinatorok a Templom felszentelt katonái és őrei. És Caiusnak is, mint a Kilépett Papok csoportjának is, az a gyanúja, hogy a Templom rejteget valamit. Ezt a csoportot, a Kilépett Papokat az Ordinatorok üldözik, és azonnal letartóztatják és bebörtönzik a tagjait eretnekség vádjával, és ezt a Birodalom vezetése sem tudja meggátolni. Mint már említette, egy betiltott könyvben, a Progress of Truthban leirják nézeteiket. Ezt könyvet nehéz beszerezni, de a könyvtárban van egy. Milo nem tudja nekünk adni, mert az az érzése, hogy napok óta figyelik az Ordinatorok, és már így is nagyon közel van a lebukáshoz. Nem tudni hogy ez most paranoia vagy tény, de az kétségtelen, hogy Milo egy informátor, és hogy most is elég sok Ordinator járkál fel alá és figyel minket. Ha nem sikerülne ellopni, akkor vegyünk egyet Jobasha antikváriumában. A könyvben leirt nézetek egyébként a következőek, nagy vonalakban: kétségbe vonják a Tribunal tisztaságát és isteni mivoltát, mondván, hogy a Tribunal ereje mágiára épül, mintsem isteni erőre. És ez a mágia és forrása hasonló lehet mint Dagoth Ur erejének a forrása volt egykoron. Emellett megkérdőjelezik az Ordinatorok szembetűnően nagy hatalmát, és állítják, hogy a Templom vezetése kizárólag saját érdekeket szolgál és korrupt. Most már nagyjából érhető miért üldözi a Templom ezt a csoportot. Miattuk csökken a Templomba vetett hite az embereknek és így nő a Dagoth Ur befolyás veszélye. A hit az alapja mindennek. A hit az, ami megerősíti az embereket a Dagoth Ur által hirdetett hazugságok ellen. A hit az isteni erő forrása, amely fenntartja a Tribunalt a Dagoth Ur elleni közdelemben. A Birodalom megalakulása óta sok sötételf elfordult a Templomtól, ez az, amiért Dagoth Ur egyre csak erősödik, amiért a fertőzés pusztít a földeken és amiért szörnyek garázdálkodnak a tartományokban. Dagoth Ur egyéb iránt a Tribunal Templom vallás esküdt és halhatatlan ellensége. A Templom őt és követőit tartja "minden gonosz" forrásának, amely megfertőzte Morrowindet és a Sötételfeket. Dagoth valahol a Vörös Hegység mélyén tanyázik egy barlangban, szolgáival a vele rokonságban levő Ash Vámpírokkal, és a deformált szörnyekből álló légióival. A törpök (Dwemer/Dwarven) kapcsán Milo elmondja, hogy egy büszke ámde igencsak ostoba ötlettől indíttatva hozzájárultak annakidején, hogy csináljanak egy Istent, aki szolgálja őket és közben elpusztítja a sötételfeket. De ez nem jött össze, és most a törpök immár nem léteznek Morrowind területén. Még megemlíti, hogy a Nerevarine Kultusz eredete, mint ez már köztudott a Nerevarine Próféciák. Ezeket víziókat egykor az Ashland-i Vezető asszonyok látták álmaikban, majd írták le versekben. E jóslatok nagy része eltűnt, elfelejtődött az idők során, de a Kilépett Papok csoportja jó néhányat összegyűjtött belőlük. Ezeket az összegyűjtött jóslatokat nevezik ők az Újjászületés Elveszett Jóslatainak (Lost Prophecies of the Incarnate). A csoport szent küldetésnek tartja, hogy összegyűjtse az összes jóslatot és tanulmányozza azokat. A Templom persze eközben üldözi őket rendületlenül. Milo elmondja, sosem értette a Templom miért fordít ekkora nagy energiát e hit üldözésére. Aki igazán hithű, azokat nem lehet ilyen jóslatokkal megzavarni, kizökkenteni. Az Ashlandiakat pedig úgysem tudják elhallgatatni. De amióta a Templom is behódolt a Birodalomnak, és amióta a sötételfek között folyamatosan csökken a hit, a Templom militarista szárnya erősen támadólag lép fel az eretnekekkel és a pogányokkal szemben. Emiatt fél Milo is. Amióta elolvasta ő is a "Progress of Truth" könyvet, úgy érzi veszélyben van, pedig sosem érdekelte pedig a Templom politikája. Elmondja hogy vannak barátai, korábbi papok, akik bujkálva élnek. Már emiatt is az Ordinátorok látókörébe kerülhetett, a könyv csak olaj volt a tűzre. Most jól érzi magát, de fél, ő nem titkos ügynök mint mi vagy Caius. Tisztában van vele hogy előbb vagy utóbb neki is le kell lépnie innen, és el kell majd rejtőznie. Persze ha nem lesz akkor már késő. Megkér, hogy ha visszamegyünk Caiushoz, mondjuk el neki, hogy ha bármi is történne, akkor hagy egy kódolt, de korábban már egyeztetett üzenetet, "amaya" a szobájában. Hagyjuk is magára a papnőt, nehogy gond legyen belőle hogy ilyen sokáig beszélgettünk. Mielőtt visszatérnénk Caiushoz, szerezzünk neki mindenképpen egy példányt a Progress of Truth-bol. Vagy lopjuk el, ami azért veszélyes mert tele van ez a kis könyvtár Ordinatorral. Vagy vegyünk egyet a már ismerősként csengő Jobasha Antikváriumból. Ha megvan a könyv, irány haza Caiushoz.
Amint átadjuk neki a Huleeya féle feljegyzéseket és a könyvet, közli, hogy adjunk kis időt amíg átolvas mindent, és eldönti hogyan tovább. Mindemellett persze nagyon megköszöni a segítséget, és előléptet Journeyman rangra. Ad 200 aranyat, hogy vegyünk belőle egy pár új cipőt, vagy bármit, csak egy ideig ne zavarjuk. Majd pár nap múlva, ha kipihentek vagyunk és frissek, keressük fel ismét, addigra lesz feladat a számunkra. Na, akkor irány zülleni...
A játékos esete az ashlandi informátorral... (írta: PiszkosFred - 2003. november)
Na, mivel a helyi cipobolt zárva - Al Bundy éppen nyaral a Surani bordélyban - és már végigittuk a kocsmákat, ismét jelentkezünk Caiusnál feladatért. Az öreg már várt minket, ki is találta mi lesz a következő feladatunk. Szükségünk van egy Ashlandi informátorra. Caius úgy hallotta, hogy van egy illető Ald-Ruhnban, aki Ashlandiak közé tartozott korábban, de aztán elhagyta a pusztát, hogy gazdag kereskedő legyen. A neve Hassour Zainsubani. Azt mondják, hogy az Ashlandiak szeretnek ajándékot adni, de főleg kapni. Így aztán ad 100 aranyat azzal a kikötéssel, hogy valahogy puhatoljuk ki mit is kedvel nagyon az illető, és vegyünk neki valami szép ajándékot. 100 aranyból?! Vegyünk valamit a helyi Tescoban. Ha tetszik az ajándék, faggassuk ki az Ashlandiakról, és a Nerevarine kultuszról. A fickót egy kocsmában, az Ald Skar-ban találhatjuk meg, amely lényegesen kulturáltabb hely mint a másik két helyi kricsmi, a Rat in the Pot és a Council Club. Ennyi a feladat. Nosza, induljunk Ald-Ruhnba! Ismét csak 3 féle lehetőségünk adott. Vagy a büdös menetrendszerinti bolhával megyünk, vagy a mágus belső hálózaton, vagy gyalog. Ha gyalog megyünk, kövessük az útjelző táblákat. Balmoraból északnak induljunk, Caldera felé. Calderában megpihenhetünk picit, majd onnan tovább az északi kapun keresztül északnak. A táblák alapján egyértelműen odatalálhatunk. A kocsma, ahol az ashlandi éppen lopja a napot, a város észak-keleti részén található, nem messze a Council Clubtól. Ha bemegyünk a kocsmába, a bejárattal szembeni emelet alatt keressük meg Hassourt. Lejárat jobb kéz felől.
Köszönjünk neki, mire illedelmesen ő is visszaköszön. De hozzáteszi, ha valami üzlet miatt jöttünk, akkor ki vele, ellenkező esetben szeretné ezt a pár szabad percét egyedül eltölteni. Persze hogy üzlet miatt jöttünk. Ő persze ezzel tisztában volt, sőt azt is tudja, hogy az Ashlandiakkal kapcsolatban érdekelne minket pár dolog. Ezek a népek tényleg értenek a jósláshoz... (vagy Caius telefonált ide amíg mi úton voltunk) Ha megkérjük hogy mondjon el mindent a népéről, akkor roppant mérges lesz majd legyint egyet, mondván neki erre nincs ideje. Ha egyből rákérdezünk a Nerevarine Kultuszra, akkor ismét csak gyanúsak leszünk a szemében, és mérgesen elhajt minket. Kérdezzük hát meg a legártalmatlanabb kérdést: "Meséljen az ashlandiak ajándékozási szokásairól." Hát szó mi szó, meglepi a kérdés. Elmondja, hogy az ajándék az udvariasság jele az idegenek között, és a szeretet jele a barátok között. Igen, ezt tudtuk. Ha idegenek adnak egymásnak komoly, drága ajándékot, az annak a jele hogy mindketten óvatosak, figyelmesek és bizony valamelyik fél akar valami szívességet is kérni a másiktól. Ez megszokott például a kereskedők és utazók köreiben. Barátok között a komoly ajándék személyes dolog, de sokszor kényes szituációk is kialakulhatnak, az átadás céljától és körülményétől függően. A komoly ajándék megmutatja, mennyit törődtél azzal, hogy kiismerd a másik felet, és ez mennyire sikerült. Vegyünk egy példát, ajánlja fel Hassour. Ő szereti a verseket. Egy idegen sem tudja ezt róla, és nem is sejtheti az első pillanatban. De ha ezt megtudják, és az idegen egy szép verseskötet ad neki ajándékba, az azt jelenti, hogy az idegen elismeri őt, és ez számára azt jelenti, hogy megpróbált a kedvében járni. Aham, szóval Hassour gyengéje a vers, ezt jó tudni. Mivel az ajándékozásról már többet nem szeretne beszélni, elköszön, és folytatja a pihenést. Mi azért ne hagyjuk ilyen könnyen lerázni magunkat. Kérdezzünk még rá pár dologra az ashlandiak kapcsán. Elmondja, hogy a népe bizony nem szereti ha valami hívatlanul toppan be a sátrába. A törzsek között különbözőek a szokások, de általában ilyenkor vagy párbajra hívnak, vagy távozásra szólítanak fel. Ha felszólítanak és távozol, akkor talán megbocsájtják a tettedet. Ám nagyon kell vigyázni az Ashkhans-okkal, a törzsi vezetőkkel, a törzseket vezető asszonyokkal és a törzsi jósokkal, tanácsadókkal. Némelyikük szívesen fogad, de némelyikük rád támadhat. Mindig légy udvarias és megértő ha megkérnek hogy távozz, akkor ténylegesen hagyd el a sátrat. Ha maradsz, megtámadhatnak.
Ahhoz hogy további információkat tudjunk kiszedni belőle, két dolgot tehetünk. Vagy szerzünk neki egy könyvet, egy verseskönyvet, vagy lefizetjük. Nézzük az elsőt. A kocsma mögött, pár méterre van egy könyvesbolt. Az eladó árul pár könyvet, de lássuk nekünk milyen kell. Mivel Ashlandi a fickó, és szereti a verset, valami olyan kellene amiben mindkettő szerepel. Válasszunk pár könyvet, és menjünk vissza hozzá. Ha tetszik neki az ajándék, akkor jó, mert folytatja a beszélgetést. Ha nem, akkor keressünk másik könyvet. A másik megoldás alapján próbáljuk meg lefizetni. Ő rájön, hogy azért próbálunk minél szimpatikusabbak lenni hogy megismerjük, és ha megismertük akkor kiismerjük, és ha kiismertük, akkor tudunk majd venni neki szép és jó ajándékot. Na ő ezt megspórolja nekünk, és közli, hogy látja bennünk a jó szándékot, és neki ez most éppen elég, mivel udvariasak, és körültekintők voltunk. Bármelyik megoldás jó, a vége úgyis az, hogy elkezd mesélni...
Kérdezzük először a Nerevarine Kultuszról. Elmondja, hogy az egész egy isteni méltóságról szól, maga Nerevar-ról. A Naqy Ashkhan és Horatorról, Nerevar "Hold és Csillag"-ról (The Great Ashkhan and Horator, Nerevar "Moon-and-Star"). De maradjunk a rövidebb, Nerevar megjelölésnél. Arról az emberről, aki a múltban elpusztította a gonosz, istentelen törpöket és elűzte az áruló Dagoth Urt és bandáját a Vörös Hegység lankái közül. A kultusz nem más, mint az Ashlandi népek imádatának a következménye, és csak az Urshilaku-i követők között van pici eltérés. A többi Ashlandi törzs osztja a kultusz eredeti szemléletét, de a Nerevarine Jóslatokkal szemben szkeptikusak és kételkedőek. Az Ashlandi törzsekről a következőt kell tudni. Minden Ashlandi a törzsben, a fiatalok és kicsik, beleszületnek az ősi Ashlandi legendákba, hagyományokba. A Nerevarine Kultusz az más, ez egy nagyon kicsi legenda a többihez képest, néhány látnoki képességű vezető asszonnyal és pár szent hősi harcossal - akik védik és őrzik a látnokokat - a soraiban. Sul-Matuul, az Urshilaku törzs Ashkhanja a kultusz Harcos Őrzője. Nibani Maesa pedig, szintén az Urshilaku törzsből, a kultusz Orákulumja. Az Urshilakuk egyébként az Ashlandiak egy északi csoportja, Vvanderfell északnyugati részén. Ashkhan Sul-Matuul, a bátor és elismert, nagyszerű taktikus a törzsi vezetője, és az egész kultusz Harci Őrzője. Az Urshilaku tábor általában a legeltetett állatokkal együtt vonul, de azért legtöbbször megtalálhatóak a Szellemek Tengere (Sea of Ghost) partjai közelében, északra Maar Gan-tól. Maar Gan egy kis falu, északra Ald-Ruhntól, közvetlen bolhajárattal. Az Ashlandiakról órákig tudna még mesélni Hassour. Ehelyett mindezt leírja egy könyvbe, amit a kezünkbe nyom. (mi meg majd továbbadjuk Caiusnak). Annyit még azért elárul látva az érdeklődésünket, hogy ha esetleg meglátogatnánk őket a táborukban, akkor jó ha tudunk még pár dolgot. Például az udvariasságról és a kihívásról az Ashlandiak között, vagy akár az Ashlandiak és az idegenek kapcsolatáról. Lássuk előbb az idegenekkel való viszonyukat. A legtöbb Ashlandi azt szeretné, ha az összes idegen és velük együtt a Hamis Istenei eltűnnének Morrowind területéről. Az Ashlandiak szerint szégyenletes dolog megtámadni egy fegyvertelen embert, de szemrebbenés nélkül megölnek bárkit, aki támadólag lép fel, vagy megszegi a klán törvényeket. Egyetlen Ashlandi sincs annyira hülye, hogy háborúba kezdjen a Birodalommal. De ha mégis lenne, soksok Ashlandi boldogan adná életét a győzelemért. A párbajok kapcsán elmondja, hogy ha sport területen hívnak ki, akkor elfogadható az esetleges visszautasítás. Ha a becsület terén hívnak ki, akkor már szégyen visszautasítani. A becsületbeli kihívás általában akkor van, ha valakit megsértenek beszéddel vagy tettel, vagy esetleg valami speciális hatalmai vagy rituális verseny van a két résztvevő között. Elmondja még, hogy természetesen ő is hallott a jóslatokról, amelyek Nerevar újbóli eljöveteléről szólnak, ki majd kiűzi a betolakodókat, a hamis istenek letaszítja trónjukról, és visszaállítja az ősi rendet. Ez egy álom, amelyet minden Ashlandi szívesen látna megvalósulni, de sokan azt hiszik ez nem más, mint egy buta ősi Ashlandi legenda, mely néphez Hassour is tartozik. A kérdésre, hogy egyébként mit keres a városban a puszta helyett, elmondja, hogy már öreg ahhoz hogy utazgasson, és kockáztassa a fertőzéssel vagy szörnyekkel való találkozást a pusztán. Ehelyett inkább itt ül a városban, és iszogatja a saját maga importált Cyrodiil Brandy-jét, miközben a kalandvágyó fia, Hannat Zainsubani, segít a munkában. Segít keresni jó minőségű Ebony forrásokat, és megdolgozza azokat jó pénzért. Egyébként a fia már elég régóta távol van, és amióta elment nem adott életjelet magáról. Mivel nem akar beleőrülni az aggódásba egész nap, ezért iszik, az picit megnyugtatja. Elmondja, hogy a fia terve az volt hogy feltérképezi az egyik ősi földalatti komplexumot, a Mammaca-t, nyugatra a Vörös Hegységtől. Megkér, ha esetleg összefutnánk vele, mondjuk meg neki, hogy egy öregember, aki egyben az apja, nagyon várja hogy jelt adjon magáról végre. Hagyjuk az öreget inni tovább. Tegyük zsebre a jegyzetet, és suhanjunk vissza Caiushoz. Ő megint csak örül hogy sikeresek voltunk, ki is nevez Finder rangúvá minket. Ahogy megkaptuk az új rangot, közli velünk, hogy tartsuk meg Hassour jegyzeteit, szükségünk lesz rá. Hmhm.. A következő feladatunk az lesz, hogy elmenjünk az Urshilaku táborba, és magával a két vezetővel tárgyaljunk. Nibani Maesa-val és Sul-Matuul-lal. Ám mielőtt elindulnánk, leültet a fotelbe, tölt egy kis brandyt mindkettőnknek, majd lassan közli, hogy itt az ideje hogy elmesélje mi is folyik itt valójában...
No akkor lássunk tisztán mos'már! (Caius színvallása) (írta: PiszkosFred - 2003. november)
Caius Cosades: - "Az Uralkodó és tanácsadói úgy vélik, hogy mind képességeidben, mind megjelenésedben tökéletes vagy arra hogy megvalósítsuk mindazt, ami a Nerevarine Próféciákban le van írva. Ezért is lettél Uralkodói parancsra előszedve a börtönből a kalandok kezdetén, és lettél ideirányítva hozzám. Így aztán mivel a jóslat minden elemét mintha rád írták volna, megvan a lehetőségünk hogy eljátszd magát Nerevarine-t. Tessék. Itt egy dekódolt példány abból a "csomagból" amit nekem hoztál a legelején. Olvasd majd el később. Sok mindent megmagyarázhat. Ahogy a dekódolt szövegben is látod majd, az Uralkodó és tanácsadói azt mondják, képes vagy tökéletesen eljátszani a jóslatok beteljesülését. Vajon TÉNYLEG eleget teszel a jóslat feltételeinek? Vajon TÉNYLEG te vagy a megjósolt Nerevarine? Először azt hittem, az a célunk, hogy csináljunk egy meggyőző Nerevarine másolatot. De most már nem tudom mit gondoljak. Egy dologban azonban biztos vagyok. Ez nem csak egy primitív babona, úgy hogy komolyan kell venni az egészet, akárcsak az Uralkodó parancsait. Tehát. Hassour azt mondta, Sul-Matuul és Nibani Maesa az Urshilaku törzsbol az egész kultusznak a vezetői. Így aztán elküldelek téged hogy beszélj velük. Meséld el a történetedet, és majd kiderül, mennyire állod meg a helyed a jóslatok részleteivel szemben. Ők, mint a Kultusz vezetői, a legjobb bírák ezt eldönteni. Ha beszéltél velük, gyere vissza, és jelentsd mi történt. "Egy kitaszított, ismeretlen születési adatokkal, ismeretlen szülőkkel", tipikus duma a jóslásokban. Hát nem tudom hogy lesz belőled Nerevarine, de ám legyen, az Uralkodó szerint tökéletes vagy erre a feladatra, még ha én szkeptikus is vagyok a kérdést illetően. Itt van 200 arany az esetleges kiadásokra. Ja, míg el nem felejtem, szereld fel magad pár hasznos holmival útközben a Moonmoth Erődben. Keresd Somutis Vunnist, és Crulius Pontaniant. Megkértem őket, hogy készítsenek össze pár gyógyitalt és varázstekercset, biztos ami biztos. Az Uralkodó figyelmessége feléd. Célszerű ha viszel fertőzés elleni gyógyitalokat, azt hallottam hogy a ragály egyre veszélyesebb északon. Pár Divine Intervention tekercs is jól jöhet, ha nagy veszélyben vagy. Ezzel a legközelebbi Imperial Szentélybe (Imperial Cult) kerülhetsz pillanatok alatt, ahol felgyógyulhatsz, és esetleg megpróbálhatod újra, akármi is volt az. A Moonmoth Erod a Birodalmi Légió (Imperial Legion) egyik szálláshelye, és Balmora mellett találod meg. Radd Hard-Hearth lovag a vezető. A Légió és a Szentély kapcsán elég sok szolgáltatást nyújtanak arrafelé. A Légiónak természetesen van sok egyéb erődje is szerte Vvardenfellben. Az alacsonyabb rangúak intézik a vidék ügyes-bajos dolgait, mint például, fegyveres kíséretek, mentőakciók, ragadozók levadászása, ragállyal fertőzött állatok támadása, és így tovább. Csak egy erőd van, ahol csatlakozni lehet hozzájuk, ez pedig a Darius Erod, Gnisis mellett. Ha érdekel a dolog, keresd ott Darius tábornokot. A Birodalmi Szentély 9 szentségre épül: Aedra Akatosh, Dibella, Arkay, Zenithar, Mara, Stendarr, Kynareth, Julianos és Tiber Septim, a Birodalom megalkotója és patrónusa. Morrowindben ez a Szentély tartja fenn a hitet a kívülállók között, mint mi például, és részben az a feladata hogy megnyugtassa a pogány sötételfeket. Ha csatlakozni akarsz hozzájuk, keresd Somutis Vunnist a Moonmoth Erődben, de mindenképpen Ebonheart-ba kell menned ha szolgálójuk (Lay Servant) akarsz lenni. Szolgálónak lenni annyit jelent, hogy küldetéseket végezni a Szentély számára. Nem nehéz feladatok ezek. Biztonságos, becsületes és kifizetődő. Először csatlakoznod kell a Szentélyhez, majd ha ez megvolt, el kell menned Ebonheartba a Birodalmi Kápolnába (Imperial Chapel) és munkát kell szerezned. Keresd Synnolian Tunifust hogy gyógyitó (Lay Healer) lehess. Ha viszont szociális munkás akarsz lenni (Lay Almoner) Iulus Truptort keresd. Ellenben ha veszélyesebb munkákra vágysz, és szent katona (Shrine Sergeant - ha valaki tud erre egy jó forditást, szivesen venném) akarsz lenni, akkor Kaye-t keresd. Na most hogy mindennel tisztában vagy szinte, ideje indulnod. Az Urshilaku tábor, mint ahogy az informátor már korábban is mondta, közel fekszik a Szellemek Tengeréhez, északra Maar Gan nevű falutól, Vvanderfell északkeleti csücskében. A leggyorsabb ha bolhával elmész Ald-Ruhnba, majd onnan szintén bolhával Maar Gan-ba. Ott érdeklődj egy felderítő, bizonyos Nuleno Tedas iránt, majd ő útba igazit a folytatást illetően. Sok szerencsét!"
Hát szép kis kalandba rángattak bele minket. Most már tisztán láthatjuk, hogy nem csak információvadász kémnek akartak kiképezni minket. Arra ment ki az egész, hogy az információk alapján tökéletesen eljátszhassunk Nerevarine szerepét.